Jó üzlet lett rácsodálkozni ismert zenékre: a tartalomgyártók gyorsan és könnyen tornázhatják fel a nézettségüket egy-egy reakcióvideóval. Kis túlzással közel annyian reagáltak Azahriah Four Moods című számára a YouTube-on, mint ahányan hallották a dalt. A műfaj, mármint a reakcióvideók népszerűsége azt is mutatja, hogy bármennyire is megingathatatlannak tűnik a hitünk, túl kíváncsiak vagyunk ahhoz, hogy ne mérjük össze azt másokéval. De miért fogyasztjuk tömegével ezeket a videókat, ha még pénzt sem kereshetünk ezzel, mint az előadók vagy az influenszerek? Miért vágyunk arra, hogy egy idegen megmondja nekünk, amit már úgyis tudunk?