A magyar ember büszke és önálló. A magyar ember büszke a szuverenitására. A magyar ember nem tűri, hogy mások beleszóljanak a dolgába. Ám a magyar embert az nem zavarja, ha úton-útféle beleszól mások dolgába. De a magyar ember azonmód felháborodik, ha mások visszakérdeznek, hogy ezek után miképpen képzeljük el a nemzetközi együttműködés minimális normáinak betartását. Válaszként a rosszindulatú kérdezőnek megmutatjuk az Igazi Magyar Virtust, és teremtünk olyan vadonatúj intézményeket, hogy majd csak tátva marad a szájuk. A csodálkozástól, az elképedéstől, a hitetlenkedéstől – végül is ez mindegy.