A társadalmi élet nem működhetne szabályok nélkül. A múlt heti keresztrejtvény után egy másik is megragadta a figyelmemet. Két ősember találkozik a hivatalban. Ugyanaz a leopárdbőr-öltözék, ugyanaz a frizura, csak az egyik jókora kövön ül, előtte kőasztal, kezében husáng. Ő a hivatalnok. A másik fegyvertelen, kezében kőtábla, mosolyogva mutatja fel. Ő az ügyfél. Idilli jelenet, a háttérben süt a nap, nőnek az őspáfrányok. És akkor megszólal a hivatalnok: „Az ajánlólevelet csak papíron fogadjuk el”. Bumm. Nem is kell ahhoz husáng, hogy valakit letaglózzanak. Életem során sok hivatalnokkal találkoztam, és elmondhatom, hogy többségük kedves, segítőkész ember volt, aki úgy tartotta – tartatta – be a szabályokat, hogy közben nem taglózott le. Mert szükség van szabályokra, törvényekre, rendeletekre, hiszen a társadalmi élet nem működhetne nélkülük. Vannak szabályok, amelyek paradox módon épp azzal könnyítik meg az élet bizonyos területét, hogy szabályozzák. S a hivatalnok, aki ügyel a bet...