Kapolcs. Ez volt a második napunk. Kissé kókadozva üldögéltünk a Kaláka udvarban és rezignáltan hallgattuk Lackfi János költőt, amikor a nagy forrósággal birkózó szellő zene hangjait sodorta felénk. Ahogy egy-egy pillanatra meglibbentette a házfalak közé szorult levegőt, úgy érkeztek hozzánk az énekhangok, valahonnan, messziről.