Egy évtized kellett, hogy egy földrajzi hely önazonossága és identitása felsőbbrendűséget élvezzen az emberekéhez képest, alkotmányos alapjoggá váljon. A „menekültválság” nemcsak geopolitikai, gazdasági, integrációs szociálpolitikából vizsgáztatta az országot, hanem emberségből is. Az eredmény: már nem csupán azok nem találják a helyüket, akik a kerítésen kívül várakoznak, de azok sem, akik ide születtek.