Gyerekkoromban még semmi baj nem volt az evési szokásaimmal. Az a jó étvágyú vasgyúró voltam, akit mindig sóvárogva néztek a satnya, válogatós gyerekek anyukái. Viszont minden stresszre, érzelmileg megterhelő helyzetre hányással reagáltam. Te úgy fogalmaztál, hogy „amit nem tudtam lenyelni, érzelmileg megemészteni, amit belém erőltettek, valószínűleg az jött vissza.” Akkoriban ez még nem tűnt fel Amikor a lélek éhes. „Jó ez a ruha, de máson jobban állna. Nagy a feneked és túl kicsi a melled.”