Sokáig az egyszerű, klasszikus vidéki konyha étele volt a pacal, aztán bekúszott a kávéházakba, a kisvendéglőkbe, de teret nyert főúri és fejedelmi asztalokon is. A szocialista időkben olykor csak pult alól, a kiváltságosoknak volt szerencséjük az alapanyaghoz, a marhagyomorhoz, amit aztán órákon át kellett mosni, tisztítani, előfőzni, konyhakésszé tenni. A legjobb pacalpörkölt és pacalleves-lelőhelyek címei szájról-szájra jártak. Aztán eljött az idő, amikor a pacal kultuszétellé vált, trendi lett pacalt enni. Aki pedig pacalkedvelő, az mit sem tud a pacal eme hullámzó karrierjéről. Csak megfőzi, megeszi, mert szereti.