Nem a sün tűnt el a kertből – mi építettük ki alóla a világot
Harminc évvel ezelőtt egy átlagos kert még ritkábban volt bemutatótér, és sokkal gyakrabban élőhely. Nem azért, mert mindenki tudatos ökológus volt, hanem mert a kertek egyszerűen hézagosabbak, puhábbak, vegyesebbek és kevésbé sterilre szerkesztettek voltak. Volt egy kis tó vagy vizes dézsa, akadt sövény, gyep helyett itt-ott magasabb fű, a veteményes mellett virágok, a kerítés tövében csalán, a sarokban rőzsekupac, és ami ma sokak szemében „rendetlenségnek” tűnne, az valójában fajok tucatjainak jelentett lakcímet. Ma pedig sok kert gyönyörűen kivitelezett, csak éppen biológiailag néma. Térkő, robotfűnyíró, homogén tujasor, rövidre nyírt gyep, kültéri fényár, zárt kerítések, steril burkolatok, műrattan ülőgarnitúra, minimális víz, minimális avar, minimális rés a véletlennek. Esztétikailag hibátlan. Ökológiailag viszont gyakran olyan, mint egy csendes váróterem, ahol senki sem akar igazán maradni.
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Hobbikert