Petres Kincső: Becsukom az ajtót
Sokszor elképzeltem, milyen lesz újra meglátni valahol. Térül velem a 4-es, 6-os a Mechwart ligetnél, és a megálló túloldalán várod a villamost, kitöréseket végzek a margitszigeti futókörön, és te elsuhansz mellettem, átsétálok a gyalogoszöldön, és te ott állsz a pirosnál. Mire intünk egymásnak, beérkezik a villamos, épp csak kikapod a fülest a pályán, és már futsz is tovább, a kormányon tartva a tenyered, ujjaid egy pillanatra szétnyílnak, mire átérek a járdán, felbődül mögöttem a motor, és elhajtasz.A képzeletem összes változatában frissen mosott hajam bomlik utánam, a combomon az izom hangsúlyos, kecses vagyok, néhány kilóval kevesebb, és nőies. Néha azt képzeltem, mással látsz, egy férfival, aki helyetted szeret és jóképű, néha addig is elmerészkedtem, hogy nem létező konferencián adok elő nem létező kutatást, brillírozom a szakmai zsűri előtt, és te a hátsó sorból figyelsz. Máskor babát várok, szépen gömbölyödik a pocakom, egy másik férfi gyerekét hordom a szívem alatt.A valósá...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Népszava