Tim Mariann: Vetésforgó
Élt hajdanán három bolygókerülő teringette. Az egyik homorú volt, és sárga, a második zöld, csak a harmadik domborodott minden irányba. Egész nap nem volt gondjuk másra, mint sűrű gondtalanságra: cseresznyeevésre és zsákban futásra. Nem jutott idejük időutazásra.– Manap! – kiáltották, mire galacsinná vált a tegnap, és papírcsákó lett a holnap.Ha elunták lent magukat, a tömeghatást helyben hagyva felléptek a Holdra. Onnan kémlelték a súlytalanságot, ahogy alábukik a Föld kék ködös légkörébe.– Szülőbolygó – suttogták sóvárogva a holdfénytávolságból, és szemük zsibbadásig megtelt könnyel. Honvágyakozásuknak engedve leereszkedtek a Földre, és a napnyugtatta sötétségben nyugovóra tértek.Aludni csak párban tudtak, és mert páratlan hármasban éltek, egyikőjük mesét mondott, míg egy páros álmodott. Vetésforgóban váltották egymást.Domború sárgával szeretett aludni, mert homorúsága puhán illeszkedett hozzá. Viszont sárga nem tudott a másik oldalára fordulni mellette, mert akkor domború íve nyo...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Népszava