Csabai László: Szovjetgrád
Az elektricska-vasút várótermének csillogó fehér hófala van: nappal olvadt, a tető hóbundája csúszni kezdett, mikor elérte a földet, jött az újabb fagy, megállt a csúszásban.Csúszni most az ösvény csúszik, mely a húszemeletes egyetemi kollégiumhoz vezet. Illésék pőre monstrumok mellett haladnak el. A külső betonpaneleket és az ajtókat nem illesztették még a helyükre, belátni a félkész lakásokba. Dermedt kapcsolószekrények, konyhabútorok, mosdókagylók, vécékagylók.Gorbacsov van, tehát peresztrojka, ami gazdasági átalakítást, átépítést jelent. A valóság a beruházások leállta, a leépülés.A harminckettes lépcsőház bejáratánál a gyezsurníj (portás-besúgó) felsorakoztatja a négy magyart. Illés és Géza útlevelével nem foglalkozik, Klári és Margó papírjait megkapirgálja. Nem érteni, mit mond, s a szokásos vodkagőzön túl odvas fog bűze is árad belőle. Nehéz megállapítani a portás nemét. Arcra nő, testre férfi. A szálkásabb fajtából.Köhögve hadar, aminek Illés ötrubelese vet véget. Méltatlank...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Népszava