A szoba közepén ülök, nemhogy a kezem, de még a szemöldököm is glettes. A telefon a vállam és a fülem közé szorítva, miközben pánikszerűen hívogatom azokat a barátaimat, akik minimálisan is konyítanak a lakásfelújításhoz, és akik előtt merem vállalni a bénázásom. Hát igen, ez egy olyan sztori, ami csak utólag lesz vicces, de akkor nagyon.
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → WMN