Bereczk Imola: Csatlakozás
Négy órám van csatlakozásig. Kevés, hogy utoljára körbenézzek a városban, de sok, hogy magamban legyek a gondolataimmal. Az aluljáróban téblábolok. A földön egy félig rágott szendvics és néhány összetaposott energiaitalos doboz. Így már nem érnek semmit. A falon sötét folt, talán odafröccsent vér. Vajon mennyi idő alatt vérzik el az ember? Elgondolkodom, pusztán biológiai alapon. Aki biztosra megy, kádban ülve csinálja, jeges víz alatt. Borzalom. Nem vagyok jó helyen, egy koszos pályaudvar rossz díszlet ahhoz, hogy az ember bármilyen búcsún agyaljon. Beülök a legpuccosabb bárba, legalább nem leszek egyedül. Szól a zene, a zongora előtt senki, csak a billentyűk mozognak, automata játszik. Éljen az elcseszett huszonegyedik század! A pultos angolul köszön, turistának néz. Jár a keze, üvegpoharat törölget. Egyszer azt olvastam, ez a mozdulatsor bizalmat ébreszt, otthonosságot sugall. Hogyhogy nem pattan el az a vékony üveg? Biccentek, a hajam az arcomba hullik, ezt utálom. A pultos ango...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Népszava