A hegycsúcsokon ülni meguntam, mondta egy nap.Minek teremtettem, ha meg se nézhetem tökéletlenhasonmásaimat testközelből? Nézni épp nézheted,mormog Gábriel, fel se pillant keresztrejtvényéből,még tudnia kell, mit mondott Goethe és a megfejtéshezhárom szónak híja.Foszforfejű tűzadó eszköz?, kérdezné. 5 betű.De amaz úgyse tudja, ott tart még, hogy kovakő,és csak ül, már megint a körmét rágja, unatkozik,dobálja hosszú lábait a trónszék egyik aranyozottkarfájáról másik aranyozott karfájára.Gyere, mondd el, mi bánt.Ismerte már istenét: ismerte fordulatát,szünetét és sóhaját. Tudta jól, melyikmennyire véletlen vagy kalkulált.Minden szeszélyét és félelmét agyereknek kit festmények mögé, sorokközé, koszorúk gyertyái elől és a hóesésszentségébe egyre nehezebb rejteni.A kamaszodó Úr újra elmondja, magányos.Újra előveszi párnája alól az emlékkönyvet,amire munkái túlnyomó részénél büszkébb,sokkal büszkébb. Készítette E. E. (6. osztály).Isten nem tudja, hogy csak az lehet övé,ami a földön előbb ...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Népszava