Tánc a sivatagban – kritika

Végtelen sivatag. Szélfútta homokbuckák. Aztán tetovált, ráncos, naptól barnult kezek hangszórókat kezdenek pakolni egymásra. A hangszórókból hatalmas építmény, szinte oltár válik, majd elkezdenek rezegni a mélynyomók. A lüktetés kevésbé zene, inkább az elme stimulálása, mely különféle ritmikus mozgásokban jut kifejezésre. Tánc a sivatagban.