Lukács Flóra: Megtartó feszültség
Hanyatt fekszel egy szikla peremén,hátrafeszíted nyakadat,két elcsökevényesedett mandulafenyő törzsébenmegkapaszkodva nézed a Blake-fényű kavargást,az ég helyét elfoglaló, áradó kedélyűtenger tébolyát, a féktelen tombolást,míg hátad bőrébe jelet horzsolnak a kövek. *Úgy állnak a vendéglősök a tavernák előtt,akár a romtemplomok oszlopai,monolitikus obeliszkek,emlékőrzők, totemek,az ég felé fordított csillagnéző szemeikkel.Várják a barbárok bejövetelét.A gyümölcsárus mesterséges fényben ázik,árnya han-bíbor hústócsát vet a bejárat elé.Gyökeret eresztve, ezüst ékszerekkel,feketében olyan, mint Szaturnusz fája,fügehalmok, körtedombok, gránátalmadűnék között.Mellette zöld papagáj csivog a vésett kalitkában.Kölykök cikáznak a platán körül,haptikus késztetések tébolyában,egyik a másikat űzve,Szent György a sárkányt,az első átjárón keresztül elívelnek,mint akik itt se voltak.A betondokkon csattan a vaspalló,végigdübörög rajtaa hajó gyomrából kiáradó tömeg. *Vágyvezérelt vadak tébolyognak a ...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Népszava