Öt perccel ezelőtt még zavartan fészkelődtek a résztvevők, most viszont mindenki hallgat, csak a kréta sercegése töri meg a csendet. Összeráncolt homlokok, előredöntött fejek, visszafojtott levegővételek árulkodnak róla, hogy a jelenlévők minden figyelmüket a rajzolásnak szentelik – csak a velem szembenülő, 50 körüli férfi küzd a feladattal. Vonalat húz, aztán a kézfejével letörli, majd újrapróbálkozik – amikor elmaszatolja az eredeti képet, némán káromkodik, aztán rám emeli a tekintetét. Tele van dühvel – haragszik rám, a krétára és saját magára is. Megmondtam, hogy nekem ez nem megy, béna vagyok az ilyesmihez – mondja ki most már hangosan, és úgy vágja az asztalhoz a rajzszert, hogy a többiek mind felnéznek.
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → WMN