Filotás Karina: Barackfolyó
Kipirosodott, meleg délutáni kezébe veszi arcom. Szája sarkából barackfolyó indul. Leszedi a fáról közös emlékeink. Dunsztolja, vigyem el magammal. Gerince ásónyél, palántákig hajol. Mesél a termésről, hogyan születik a borsó, hogy szakítják el szőlőtőkétől koraérett gyermekeit. Föld felé dőlünk, imát mondunk egymásért. Megígéri, ha nagy leszek, felnevelhetem kedvenc hegyeit. Belém ülteti az időt, visszaadom hangját, minden hajnalban. Bölcsőmtől sírjáig sétálok vele.
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Népszava