Az életidőnk összefonódik azokéval, akiket még nem ismerünk: miért ennyire nehéz felelősséget vállalni értük?
Nem érdekel, mi lesz évtizedek múlva, túl messze van, úgysem élek már akkor, foglalkozzon vele az, aki ott van – találkoztál már ezzel a gondolatmenettel? Megint azon gondolkodom, felelősséget vállalhatunk-e és hogyan egy olyan jövőért, amit nem ismerünk, egy ennyire iszonyúan változó világban. A gondolataim az izlandi gleccserhumortól az észak-amerikai őslakosokig ugrálnak, amikor megkeresem Frankó Betta tanácsadó szakpszichológust.
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → WMN