A rozmaring illatától a krizantém pompájáig - a sírvirágok története
A rozmaring illatától a krizantém pompájáig - a sírvirágok története Vrabec Mária 2025. 11. 01., szo - 00:19 A régi görögöknél az írisz, a rómaiaknál a rózsa, a magyaroknál a nefelejcs volt a temetők virága. Az élők nem csak a státuszukat mutatták a temetési koszorúkkal, sírokra ültetett virágokkal, de az elhunytakra való emlékezést is így fejezték ki. Fehér, lila, fekete Európában a tizenhatodik században terjedt el a fekete gyászruha és a gyászév megtartásának szokása. Előtte a gyász színe a fehér volt, a katolikus egyházi szertartásokon pedig a lila és az ibolyaszín. Kínában és Japánban máig fehérben gyászolnak, Európában 1498-ban a francia királynő törte meg a fehér szín uralmát: férje temetésére fekete ruhát öltöttA gyász legfontosabb virága a rozmaring volt, Shakespeare Hamletjében Ophelia is azt mondta: „Itt egy rozmaringszál az emlékezetemre, kérlek, édes rózsám, hogy jussak eszedbe.” Általában a sírokra is bukszust meg rozmaringot ültettek, a gyászmenetekben rozmaringot vit...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Új Szó