Csúnya vége lehet, ha egy kulcsfontosságú témában nem tudnak kiegyezni az uniós tagállamok
Amikor 2019 végén az Európai Bizottság bemutatta az Európai Zöld Megállapodást, nem pusztán környezetvédelmi stratégiát hirdetett: ez a keretrendszer az EU gazdasági és iparpolitikai jövőjének is irányt kívánt szabni. A cél az volt, hogy 2050-re Európa a világ első klímasemleges kontinensévé váljon, melyet kötelező erővel erősített meg az első Európai Klímarendelet. E hosszú távú cél elérése nem valósulhat meg világos, hiteles középtávú célkitűzés nélkül, ennek jegyében a Bizottság 2040-re az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) 90%-os csökkentését javasolta, és hangsúlyozta, hogy a tagállamok Nemzeti Energia- és Klímatervei (NEKT-ek) jelentik a végrehajtás keretét. A középtávú célkitűzés nemcsak a 2030–2050 közötti időszak alatti kötelezettségek világos kijelölését szolgálja, hanem azt is, hogy a dekarbonizációhoz kapcsolódó szabályozási, beruházási és iparpolitikai döntések hosszú távon is kiszámítható keretek között születhessenek meg. A bizottsági javaslat értelmében az uniós klímacélok ...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Portfolio