Ladányi István: A szürke lovakról
Ladányi István: A szürke lovakról Lakatos Krisztina 2025. 10. 20., h - 12:26 Tárca a Szalonban. Ma már annyira hihetetlen, hogy el sem lehet mondani. Akkor is hihetetlen volt, amikor mindenki erről beszélt, mindenki kicsit másképp, ahogy ez már lenni szokott. Olyan volt az egész, mint egy ballada. Vagy egy megkésett Mikszáth-novella a Délvidéken. Amikor hazafelé tartunk látogatóba, a nagy kanyar előtt mindig eszembe jut Fehér Béla. Nem ez volt persze a valódi neve, nem szeretném az emlékét és a hozzátartozók érzékenységét bántani. Meg hát ki tudná megmondani, hogy melyikünknek mi az igazi neve. Az-e, amit beírnak a keresztelési anyakönyvbe, vagy az, amin aztán elszólítanak. Ezt a történetet sem én mesélem. Én is csak kíváncsian hallgatom, hogy valaki elmeséli. Sárgás folt Már csak a sárgás folt látszik fent a parton, ahol a szántóföld felkapaszkodik a Telecskai-dombokra. Nem tudom, kié lehet most az a szántó, és arra sem emlékszem már, mikor és hogyan tűnt el a tanya. Most Fehér Bél...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Új Szó