A testem ebben a történetben egy város. Utcái tünetekből állnak, a szívem jobb pitvarából kanyarodik egy sugárút, amely időnként hajnali pánikrohamokba torkollik, a gyomromban régi, elrontott öndiagnózisok bolhapiaca működik. A többi szervem néha panaszkodik, hogy túl sokat foglalkozom velük, hagyjam már őket békében, legalább egy kis időre. A városom neve: Hipochondria. Sokan élnek itt rajtam kívül is, még többen titkolják, hogy helyi lakosok. Erika és Zoltán is itt vert tanyát már jó ideje. Hamarosan elmesélik azt is, hogyan kerültek ide.
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → kultura.hu