Van valami különösen megnyugtató abban, amikor reggel kilépek a házból és végigjárom a virágágyásokat, a fóliasátrat. Hétköznap csak pár percet maradok, hiszen indul a nap: csomagolok a lányomnak, reggelit adok a kiskutyámnak és beülök a gép elé dolgozni. De hétvégén más a helyzet. Néha csak leszedek pár friss salátalevelet reggelihez, máskor viszont ott ragadok fél-egy órára: meglocsolom a paradicsomokat, megnézem, kibújtak-e az új kis palánták és beszívom a friss illatot. Gyakran ez a „szertartás” a napom csendes kezdete.
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Bien