„Úgy áll ott a várrom, / mint öreg király fején korhadt koronája./ Ajtónak, ablaknak nyílásán áttör a / nap fénye, s az a fény a távolból / mintha drágaköve volna a koronának.” írta Eötvös Károly a verset 1875-ben, amikor öt barátjával járta körül a Balatont, hogy annak turisztikai fejlesztését előmozdítsa. A Szigligeti vár akkor bejárhatatlan romként magasodott táj fölé, s mint felkiáltójel hirdette, falait ellenség soha nem hódította meg. Azóta sok minden megváltozott, elsősorban a szigligetiek akaratának köszönhetően.
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Zaol