Zeusz haragja – Cannes-i útinapló 2. Kulcsár Gábor 2025. 05. 21., sze - 11:31 Cannes-ban van egy amolyan ki nem mondott elvárása az embernek (leginkább maga felé), hogy most az egyszer ne az amerikai filmeket nézze, hanem adjon esélyt a kevésbé ismert, nemzetközi alkotásoknak is. Még csak második napja vagyok itt, de már szívből utálom ezt az érzést. A tavalyi fesztiválozásom nagyrészt a helyszín és a szabályok kiismeréséről szólt. Összesen öt filmet sikerült megnéznem, ezek közül háromra emlékszem igazán: az Anorára, A szerre és a Megalopolisra. Sherlock eszmei leszármazottai bizonyára rögtön kitalálták, hogy mindhárom amerikai. Mentségemre szóljon, hogy a francia filmeknek is adtam esélyt, de alattomosan hátba szúrtak. Az első film, amire tavaly beültem, a L'Amour ouf című, szörnyen kellemetlen romantikus melodráma volt. Mikor a közel háromórás játékidő végre lezárult egy hatásvadász idézettel a szeretetről, a közönség hangosan kinevette a filmet, majd szökni kezdett a kijárat fel...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Új Szó