A gyerekkor írja a forgatókönyvet a szerelemhez?
Miért választunk újra és újra olyan partnert, aki nem tud jól szeretni minket? Miért vonz a hiány, a távolság, vagy éppen az önfeladás élménye – még akkor is, ha tudjuk, hogy ezek hosszú távon rombolnak? A sématerápia szerint ezek a mintázatok nem tudatos döntések, hanem mélyen gyökerező, gyermekkori érzelmi tapasztalatok következményei. Buzási-Vég Viktória addiktológiai tanácsadó szakpszichológussal, sématerápiás konzultáns jelölttel beszélgettünk arról, hogyan alakítják ezek a korai sérülések a párkapcsolati működésünket, és miként lehet tudatos munkával kitörni az ismétlődő minták körforgásából.
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Glamour