Tompa Imre: Adolf Hitler Hauptbahnhof
Volt szerencsém a rendszerváltást követően az önmagát újratanuló parlamentben tudósítóskodni évekig a vidám és kócos Kurír belpoloskájaként (ugye, ugye hogy!?). Ajándék volt az élettől, lélekfürdő, mert az még az igazi szabadság állapota volt, pár évig úgy érezted, most jó, aztán egy rút haranggörbét rajzolva visszahajlott a dolog ugyanoda, ahonnan elindultunk, sőt. A parlament nem ez az izé volt, lakájok gyülekezete, méltóságteljes házelnökök voltak, nem egy ilyen gyűlölködő posztkomcsi nyilasmisi, mint most. És láthatám, hogy az ember koncepciót és nagyívű terveket és stratégiát talál ott is, ahol a politikusok kamuznak, reaktívan, kétségbeesett rögtönzéssel próbálnak alkalmazkodni a helyzethez és úgy tesznek, mintha lenne stratégiájuk, holott flátuszuk sincs. Óvakodjunk ezért a konteóktól, nyilván, amúgy is a hülyeség és a történelmi érzék hiányának csalhatatlan jele, ha valaki beszopja a konteókat és a háttérhatalmi tudjukkik világ-összeesküvését gyanítja minden mögött, mint a h...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Népszava