Ha menni kell, hát menni kell: Várostörténeti körkép a nyilvános WC bűvöletében
A nagyszüleim a nyolcvanas évek elején a pesti belváros közepén éltek, és ezzel egyetlen problémájuk volt: az ismerőseik a nap legkülönbözőbb óráiban bukkantak fel náluk pisilni; hiszen nem csak, hogy nyilvános illemhelyek nem voltak, kávézók sem túl sűrűn. Évtizedekkel a mobilok megjelenése előtt járunk, tehát még egy figyelmeztető üzenet sem jöhetett, hogy valaki szorult helyzetbe került, és hamarosan érkezik.
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Glamour