„Hajszoltam a tökéletességet, de elegem lett.” – Ezért vállalom fel ezentúl a hibáimat
Kislányként sokszor éreztem úgy, mintha egy kirakatban élnék. A szüleim – minden szeretetük és jószándékuk mellett – gyakran úgy prezentáltak másoknak, mint egyfajta bizonyítékot arra, hogy jó szülők. Olyan volt, mintha állandóan egy porondon álltam volna: „Nézzétek csak, milyen kedves, udvarias és kitűnő tanuló!” Igyekeztem felnőni ezekhez az elvárásokhoz. Nem panaszkodtam, mindig mosolyogtam, és ha hibáztam, azt igyekeztem eltüntetni, mintha meg sem történt volna.
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Bien