Sölch Ágoston: A könnyezőpálma
Alighogy megreggeliztünk, kiülünk a társalgóba a megkopott műpálma alá. A szokásosnál jobb kedvünk van, hiszen délután filmklub lesz. Amúgy a reggelek itt mindig egyformák. Régi bútordarabok vagyunk már, zsíros párnákon üldögélünk a fonott fotelekben, a rádióból halk dünnyögések szólnak.Edit néni a Petőfi-összest lapozgatja, úgy tesz mindig, mintha olvasna, pedig enélkül is tudjuk, hogy tanítónő volt, mert nincs nap, hogy ne morogna valakire egy rosszul megfogalmazott mondatért. Ha nekem ilyen utasom lett volna annak idején, biztos, hogy kitettem volna az első kanyarban. Most meg választhatok, hogy vagy egyedül gubbasztok a szobámban, vagy elviselem a társaságát.Már a rádióhallgatást sem tudjuk elképzelni a takarítónő csörömpölése nélkül, aki most is körülöttünk sertepertél. Emeljük fel a lábunkat, már aki tudja, hadd mosson fel rendesen, aztán a frissen felmosott linóleumon párhuzamos csíkokat húz a takarítókocsi, ahogy kizötyög a társalgóból a folyosóra, el ne csússzanak nekem, ká...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Népszava