A sötétben fekszem, egyedül a telefonom képernyője világít. Rég aludnom kéne, de már két napja várok egy bizonyos válaszra. Egy új üzenet. Összeszorul a torkom, elönt az izgalommal vegyes elégedettség érzése - de már vége is. Valaki más írt. Valaki, aki ezen a ponton még nem érdekel. Mi történt? Azt hittem egy hullámhosszon voltunk. Végigpörgetem az üzenetváltást - egy titkosügynök precizitásával elemzem a mondatokat, majd egy hirtelen, éles sóhallyal kifújom a levegőt. Elengedem azt, ami már nem szolgál - a jógatanárom hangja cseng a fülemben. Tudom én, ez a dolgok menete. Mégis, keserű szájízzel fordulok át aludni.
Szöveg: Eleki Rebeka
Nyolc éve, annak a 366 millió emberek egyikévé váltam, aki bizonyos mérlegelések után úgy döntött, hogy az online randizási platformokon keresi a szerelmet - vagy éppen szórakozást. Idén pedig annak a többezer embernek az egyikévé, aki megannyi különböző, igaz szerelemmel kecsegtető applikáció után teljes bizonoyssággal maga mögött hagyja az társkereső alkalmazásokat.
Az elmúlt évtizedben a számtalan applikáció tört a színre, minden alkalommal egy gyorsabb, kényelmesebb és biztosabb megoldást kínálva az emeriség legősibb, legalapvetőbb szükségletére. A rapid népszerűségre törésük elkerülhetetlen volt, hiszen a megfizethető, sokak számára elérhető “harmadik helyek” (az otthonon és a munkahelyen kívüli, szoializálódásra alkalmas terek) lassú eltűnésével az ismerkedés az online térbe szorult. Ez, párosítva egy vonzó, színes-szagos felhasználói felülettel, és a “végtelen választás” illúziójával, tuti receptnek bizonyult a sikerhez.
Míg a kapcsolódást ígérő oldalak csendben dollármilliókat zsebeltek be, a Pew Kutatási Központ egy 2023-as jelentése szerint a női felhasználók 52%-a negatívan élte meg az online randizás folyamatát (részben mert veszélyt, vagy zaklatást élt át), miközben a férfiak 64%-ának önbizalomhiányt okoztak az üzenetek alacsony száma. Bár az összfelhasználók 45%-a inkább csalódott és frusztrált mint reménykedő, mégis a társkereső alkalmazások törlésének és újra-letöltésének arányát egyedül a szerencsejáték applikációk előzik meg.
Bár eddig stabilan nőtt a felhasználók száma, az új évtized mégis egy paradigmaváltással kecsegtet. A The Gardian egy 2024-es cikke szerint a Match Group - a Tinder, a Match.com, az OkCupid és a Hinge tulajdonoscsoportja - az elmúlt hét negyedévben a felhasználók számának csökkenéséről, majd a Bumble részvényeinek 30%-os zuhanásáról számolt be.
Mégis mi ment tönkre globális szinten? Mondhatni, minden. A gyakorlatilag anonimnak megélt társkeresés helyet adott mindazon etikátlan viselkedésnek, amelyek döntően az online kor szüleményei. A ghosting (a szó nélküli eltűnés), a orbiting (a visszautasítás utáni, pusztán a szociális média platformokon való kapcsolattarrás) és a breadcrumbing (az esetleges későbbi mélyebb kapcsolódás illúziójának manipulatív fenntartása), olyan jelenségek, amelyek az előző évtizedben talán egy-egy tapló udvarló szokásaiban jelentek csak meg, mára már mindennapossá váltak.
Feltehető, hogy a veterán online randizók kiégtek és kiábrándultak a fenti játszmáktól, a fiatalabb generáció pedig már teljesen másképp éli meg a párkeresést. Míg az Y generációnak eleinte izgalmas lehetett felszabadultan válogatni a potenciális partnerek között vagy egyszerűen publikusan felvállalni, hogy csak egyéjszkás kalandot keres, addig a Z generáció már sokkal öntudatosabban és hollisztikusabban áll a témához.
Nem véletlen, hogy a Z generácó, aki a legnagyobb arányban jár terápiára illetve fogyaszt önismereti tartalmakat online, lett az, aki komolyabban kérdőjelezi meg a társkereső alkalmazások validitását illetve a párválasztás sürgősségét.
A mai fiatalokat nem hogy nem lehet a 30-as szingli képével ijesztgetni, a boldog szingliség és a tudatos párválasztás - foglamak, amelyektők a nagymamáink a székről fordultak volnale - mára aspirációs élethelyzetekké váltak. Nem meglepő, hogy idén nyáron az online térbe trendként robbant be a “boysober” (fiúktól józan, cölibát) mozgalom, melyet a “férfiak decentralizálása” körüli diskurzusok követtek. Félreértés elkerülése végett, egyik törekvés sem a férfiak rágalmazásáról szól, csupán arra biztatja a nőket, hogy fiatalságukat ne a férfiaktól elnyert vélt vagy valós elismerés hajszoljásával, hanem a mélyebb barátságok, közösségek kialakításával, hobbikkal és tanulással töltésék. Bár a gondolat nem újkeletű, mégis más a csengése ha ezzel maga a fiatalság, és nem az azt nevelő generáció rukkol elő.
Ahogy dübörögtek a nyári hónapok és a “boysober” posztok, rájöttem hogy online párt keresni kicsit olyan, mint egy fesztivál tömegében a barátaid után kutatni – idegtépő, magányos, és lassan aggasztó. Így, egy meleg nyári estén, egy bámulatosan kínos randi után, ezredmagammal én is letöröltem a társkereső profilomat.
És mi történt azóta?
Egyrészt, szigorúan analóg ismerkedem - flörtölök bárokban, megadom a számom egy jó beszélgetés után, randizok ismerősök ismerőseivel - pont, mint annó. Ez persze egy lassab, kevésbé “hatékony” folyamat (valóban, nem tudok heti három randit kipörgetni), de van benne valami izgalmasan retró is, amit az én generációmnak már nem volt lehetősége megtapasztalni.
Másrészt, a saját értékemet, és a magamról alkotott képet nem annak a lencséjén keresztül látom, hogy hányan írtak, vagy “matchelt”-e velem a helyes srác. Nem próbálok senkinél bevágódni, vagy a szükségleteimet figyelmen kívül hagyva legendásan laza csajnak tűnni. A szabad estéimet vagy vasárnap délutánjaimat nem vadidegen emberekre szánom, akikkel vagy jól, vagy rosszul érzem magam. Több időt töltök meglévő barátokkal vagy éppen új barátságok megalapozásával, és akár egyedül is elmegyek egy koncertre vagy kiállításra. Energiát szánok a hobbijaimra és olyan kreatív projektekre, amik feltöltenek. Nem arra fókuszálok ami nincs, hanem ami van. Nem érzem magam egyedül kevésnek, hiszen bár szerelmes nem vagyok, az életem nem szeretettől mentes. Egy biztos - magányosabb, nem lettem.
A cikk eredetileg a W by Roadster második print számában, a 2024-es Winter Issue-ban jelent meg.
(Borítókép: GettyImages)
online randi | vélemény | applikáció | randizás | párkapcsolat | szerelem
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Inspirál, feltölt, felszabadít – a W by Roadster magazin egy olyan univerzumba kalauzol, amiben szívesen létezünk. Magával ragadó egyéniségeket és sztorikat mutat be és kínál inspirációt a világ minden tájáról. Szofisztikált, könnyed és elegáns, akárcsak az olvasói.
Az 2024/1. szám tartalmából:
Ha nyár, akkor irány a mediterráneum: különböző alkotókon, helyeken és élményeken keresztül járjuk be a Mediterrán térség legvágyottabb helyeit. Gyönyörű enteriőröket mutatunk be a Balaton-felvidéktől Puglián át egészen Marokkóig, valamint elkalauzolunk a régió leggyönyörűbb hoteljeibe is. Izgalmas, kreatív nőkkel beszélgetünk művészetről, alkotásról és az élet művészetéről. Divatanyagunkban pedig a szabad, korlátok nélküli létezésre inspirálunk.
