Bábel a munkahelyen
Egyre több munkavégzési helyen fordul elő, hogy a munkavállalók a szó szoros értelmében nem beszélnek közös nyelvet. Az esetleges nyelvi akadályok leküzdése munkaviszonyban a munkáltatóra hárul, neki kötelezettsége biztosítani, hogy a dolgozók jogai ne sérüljenek, illetve minden munkavállaló teljesíthesse munkaviszonyból fakadó kötelezettségeit attól függetlenül, hogy a munkáltató elsődleges működési nyelvét beszéli-e vagy sem.
Habár ez a leggyakoribb, a nyelvtudás hiányából nem csak akkor fakadhatnak nehézségek, ha a munkáltató magyarul nem beszélő külföldi munkaerőt alkalmaz. Hasonló helyzetet eredményezhet, ha például egy külföldi tulajdonban álló munkáltató munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult ügyvezetője nem beszél magyarul vagy az angolt mint hivatalos belső nyelvet alkalmazó cég az „expatok” mellett csak magyarul beszélő munkavállalót is foglalkoztat.
A munkaviszony nyelve
Ugyan az Mt. hatálya minden olyan munkaviszonyra kiterjed, mely alapján a munkavállaló a munkát rendszerint Magyarországon végzi [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 3. § (2) bekezdés], a munkaviszony alanyainak kommunikációja kapcsán nem kötelező a magyar nyelv használata, sőt annak elsődlegessége sem deklarált. Ennek megfelelően Magyarországon is kizárható egy-egy munkakör ellátásából, illetve bármely munkáltató szervezetéből az, aki egy adott idegen nyelvet nem beszél. A munkáltató választása szerinti nyelven kommunikálhat az Mt. hatálya alá tartozó munkavállalóival, legyen az a magyar nyelv, a munkavállalók anyanyelve, vagy bármely közvetítő nyelv.
A jognyilatkozat nyelve
A nyelvi akadályok egyszerűbb leküzdésének gyakori eszközei a két vagy több nyelven előkészített jognyilatkozatok. Fontos azonban tisztázni, hogy hivatalos fordítás esetén is előfordulhat, hogy a jognyilatkozat egyes nyelvi változatai között eltérés tapasztalható. Az ezzel kapcsolatos jogviták elkerülése érdekében minden több nyelven készült irat esetében javasolt megjelölni magában a szövegben, hogy a két nyelvi változat közötti eltérés esetén mely verzió az irányadó. A jognyilatkozat jogi értelemben az így kijelölt nyelven íródottnak minősül, ha tehát a magyar-angol munkaszerződés eltérés esetén irányadó nyelvi változata a magyar, úgy kell tekinteni, hogy a szerződés magyar nyelvű. Ha egy ilyen szerződést magyarul nem, csak angolul beszélő szerződő fél írna alá, az alábbi járulékos alaki követelményekre szükséges tekintettel lenni.
Nyilatkozattétel idegen nyelven
Az Mt. előírása a nyelvhasználat kapcsán csupán annyi, hogy ha a felek bármelyike olyan nyelven tesz jognyilatkozatot, melyet ő maga nem beszél, az írásbeli jognyilatkozat érvényességének feltétele az is, hogy magából az okiratból kitűnjön, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy (ügyvéd, közjegyző) a nyilatkozó félnek felolvasta és megmagyarázta [Mt. 22. § (7) bekezdés]. Ha a nyilatkozat idegen nyelven íródott ugyan, de annak nyelvét az aláíró megfelelő szinten beszéli, tanúk vagy hitelesítő személy jelentlétére a jognyilatkozat érvényessége érdekében nincs szükség. Ugyanígy egy összetett angol jogi szaknyelven megfogalmazott megállapodás angolul csupán alapszinten beszélő munkavállaló általi megkötéséhez is szükség van tanúk vagy hitelesítő személy jelenlétére. Tekintettel arra, hogy a megállapodások írásba foglalása a munkáltató kötelezettsége [Mt. 23. § (1) bekezdés], ha olyan munkavállalóval köt megállapodást, aki a jognyilatkozat nyelvét nem beszéli, a munkáltató feladata a hitelesítő személy, illetve tanúk jelenlétének biztosítása is.
A címzett nyelvtudása
E járulékos alaki követelmények megtartásának kötelezettsége kapcsán tehát sosem a címzett személye az irányadó, a fentiekre akkor kell figyelemmel lenni, ha a nyilatkozattevő nem érti annak a nyilatkozatnak a nyelvét, melyet épp alá tervez írni. Az Mt. nem rendelkezik arról, hogy bármely jognyilatkozatot a címzett által értett nyelven kellene megtenni, ennek megfelelően érvényes – a célzott joghatás kiváltására alkalmas – az a jognyilatkozat is, melyet a munkáltató a magyarul nem beszélő munkavállalóval magyar nyelven, vagyis általa nem értett nyelven közöl. Ugyanígy fordítva, ha a külföldi munkavállaló úgy érzi, anyanyelvén tudja csak felmondását megfogalmazni, így azt azon a nyelven készíti elő és adja át a munkáltató képviselőjének, a munkaviszony megszűnik akkor is, ha a munkavállaló képviselője nem is érti, milyen tartalmú jognyilatkozatot nyomtak a kezébe. A felek együttműködési kötelezettségük [Mt. 6. § (2) bek.] alapján ugyanakkor, ha erre lehetőségük van, kötelesek a közös nyelvet előnyben részesíteni kommunikációjuk során. Különösen igaz ez a munkáltatóra, aki a munkavállalót köteles általa érthető módon tájékoztatni a munkaviszonyával összefüggésben releváns információkról, részére biztosítani a munkavédelmi, illetve tűzvédelmi oktatást, valamint közölni a munkáltatói utasításokat.
A fentiek alapján nem megoldhatatlan, hogy a munkaviszony két közös nyelvet nem beszélő alanyának együttműködése zökkenőmentes és munkajogi szempontból is kifogástalan legyen, a munkáltatónak csupán szem előtt kell tartania az írásbeliséghez kapcsolódó plusz követelményeket, illetve célszerű biztosítania, hogy a szervezetben legyen olyan, aki a szóbeli kommunikációt szükség szerint segíteni tudja.
