Veletek Fehérvárra: hokisaink Ausztria legyőzésével kezdték a vb-felkészülést

Székesfehérváron szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt avatták fel a multifunkcionális jégcsarnokot: a vb-besorolást tekintve akkor még második vonalba tartozó magyarok 2–1-re múlták felül az elitligás norvégokat. Akikkel amúgy majd jövő héten Győrben (18., péntek) és Szombathelyen (20., szombat) mérkőzünk meg idén. Ajkához hasonlóan utóbbi két város is ekkor esik át a tűzkeresztségen, már ami a válogatott szereplését illeti.

Fehérvár AV19: mérlegen a szezon 64 tétmérkőzése

De vissza csütörtöki színterünkre, Székesfehérvárra, ahol az eltelt egy évben sok víz lefolyhatott volna, ha... A város azonban egyrészről híján van a folyóvíznek, másrészről pedig amennyiben lenne, akkor a sportági elhivatottságnak és gyökereknek köszönhetően biztosan halmazállapotot váltana, és jéggé dermedne. 

A magyar klubhoki kirakatcsapatának számító, évek óta az osztrák bázisú ligában (ICEHL) vitézkedő, a sűrű program miatt így a hazai sorozatokban magát csak „pillanatokra” megmutató Fehérvár AV19 a mögöttünk hagyott idény elején

A BL-ben mind a hat meccsét elveszítette a jóval magasabban rangsorolt riválisokkal szemben, egy összecsapást leszámítva azonban egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet, két-háromgólos vereségek kerültek a statisztikákba. A később döntős svéd Färjestaddal szemben például két harmadon át 0–0-ra álltak a fehérváriak, végül 3–1-re „adták meg” magukat.

Az ICEHL alapszakaszában 7. helyen végeztek (48 mérkőzés, 28 győzelem, 20 vereség, a ráadásos meccsek közül egyet nyertek, kettőt elbuktak, mindezt 142–118-as gólkülönbség mellett), miként a hazai meccseket összesítő külön rangsorban is. A MET Aréna egyelőre nem volt bevehetetlen vár a riválisok számára, a Székesfehérváron lejátszott 24 találkozóból 14-et nyert meg a házigazda – egyet ráadásban –, tízet elveszített, a gólkülönbsége 67–57 volt. A playoffban az első kört még vette az együttes, a Viennát (10.) három meccsen, 2–1-es összesítéssel búcsúztatta, a következő körben viszont a Salzburg (2.) már túl nagy falatnak bizonyult, a negyeddöntőben nem nyert meccset a Fehérvár, 4–0-val léptek tovább az osztrákok.

Szeptember közepén a Fehérvár AV19 a Szuperkupát hazai környezetben 3–2-es sikerrel hódította el a Ferencvárossal szemben, amely február elsején a Magyar Kupa döntőjében 3–1-es győzelemmel vágott vissza. (Pedig a szezonban a zöld-fehérek sem remekeltek, az Erste Liga negyeddöntőjében a Brassó 4–1-es összesítéssel ejtette ki őket.) A fehérváriak egy nappal korábban, január 31-én büntetőpárbajt követően múlták felül a magyar címet március elején begyűjtő BJAHC gárdáját 3–2-re.

Szélig Viktor: Vegyes a kép, szezon közben valóban többre számítottunk

A fehérvári szezon szakmai értékelésére Szélig Viktor kértük fel. A klub általános igazgatója, korábbi válogatott kiválóságunk az Indexnek elmondta: a BL nagy kihívás elé állította a csapatot, és pont nélkül zártak ugyan, de helytálltak. „Egy meccset leszámítva közel voltunk az ellenfelekhez, és erre az alapra építkezve december közepéig a bajnokságban is jól mentünk, listavezetők voltunk, akkor azonban megtört a lendületünk.”

A klubvezető az okok között a sok sérültet említette, valamint azt, hogy a csapat éllovasként picit elhitte magáról, hogy a playoff már simán megvan, és miközben ők visszaestek, a riválisok ezzel ellentétesen egyre jobb formába lendültek, és a végére a középmezőny teljesen besűrűsödött.

Vegyes tehát a kép, szezon közben valóban többre számítottunk, mint ahogyan a keretben is több lehet annál, amit nyújtott. Erős csapatunk van, de már számtalanszor láthattuk, hogy a jó keret nem garancia a jó idényre. Volt már a mostaninál gyengébb fehérvári keret, amely jobban szerepelt. A Magyar Kupa döntőjének elvesztése pedig fájt. Szerettünk volna nyerni, de az utóbbi öt évben ez csak egyszer sikerült. Itt favoritnak könyvelnek el minket, így csak veszítenivalónk van, de az Erste Liga magyar csapatai nincsenek messze tőlünk. A két liga között talán nagyobb a különbség, a játékosokra viszont ez nem feltétlen igaz, amint azt az élet megmutatta. Pont gyenge formában is érkeztünk, de önkritikusnak is kell lennem, olykor hiányzik belőlünk a győztes mentalitás, amikor a jégen kellene igazolnod, hogy esélyesebb vagy. Ehhez a legjobb formád kell, ez tavaly összejött, idén sajnos nem.

A keret magja, a húzóemberek zöme marad a következő idényre is, tudtuk meg Szélig Viktortól, leszámítva a nagy reményekkel érkezett Sebők Balázst, aki saját kérésére távozik. A klubvezető elmondta: nagyon sajnálja, hogy a közös munka csak egy évig tartott, Sebők Balázst értékes korongosnak tartja, ezért is kötöttek vele tavaly három évre szóló megállapodást.

„Sok problémája adódott szezon közben, sérülés, betegség, mi is láttuk, éreztük rajta, hogy valami nem stimmel. Távozási szándékával azonban csak a klubszezon végén keresett meg, körülbelül akkor, amikor a vb-szereplést is lemondta. Nagyon szurkolok, szurkolunk neki, hogy megtalálja a számára legjobb helyet, mert a magyar hokinak nagy szüksége van egy jó Sebők Balázsra.”

Szélig Viktor kérdésünkre elmondta: az első év az új csarnokban az ismerkedéssel telt, csapatnak, szurkolónak egyaránt. Hozzátette: sokan nosztalgiából talán visszasírják a régi létesítményüket, ahol a hangulatot garantálta a lelátó és a pálya közelsége, itt viszont most minden új, és mint minden változáshoz, ehhez is idő kell, amíg mindenki megszokja. Talán további egy-két év is akár.

„Bőven voltak négyezres feletti meccseink, és egy telt házunk is. Nem tudtuk, hogy az új helyen mire számítsunk, csak reménykedtünk az emelkedésben, a mértékén nem gondolkodtunk. Azt azért látjuk, hogy az eredményességnek van hatása a nézőszámra. Amit egyrészt értek, másrészt kevésbé tudok elfogadni. A világ számos pontján látok olyat, akár a saját ligánkon belül is, hogy nem az eredmények, hanem a szórakozás, a saját csapatuk miatt járnak meccsre az emberek, ami itthon nem mindig van így, nem is feltétlenül csak a mi sportágunkban.”

A büdzsét tekintve ugyancsak kísérleti évként tekintenek az MET Arénában töltött első évre, jelenleg klub és város szinten a tanulságok kiértékelése, levonása zajlik, de minden arra mutat, hogy hasonló keretek között haladnak tovább a gazdasági lehetőségeket tekintve is. Szélig hozzátette: a gazdasági hátteret sem feltétlenül lehet és kell egy év után megvonni, itt is inkább két-három év után célszerű komolyabb mércét vonni.

Jó kezdés után jó folytatás, és remek magyar gólok

A kezdésre körülbelül négyezren, egészen pontosan 4174-en gyűltek össze a lelátón, a hangadó táborban mintegy százan adták hangos biztatást. A magyar válogatott határozottan jobban indította az első harmadot – a kapuban Horváth Dominik kezdett –, az osztrákok az első öt percben nem tudtak kijönni Majoross Gergő együttesének szorításából. A vendégek közül Bernd Wolf állíttatta ki magát két percre, amit ki is használt a magyar csapat, Galló Vilmos góljával megszerezte a vezetést a nemzeti csapat. Rutinos játékosunk a center helyén védővel a hátán remek mozdulattal nyúlt bele egy valószínű kapu mellé tartó lövésbe (1–0).  A találatot követően sokkal kiegyenlítettebb lett a találkozó, sőt az egyenlítésre is megvolt az esélye az akkor már helyzetekig is eljutó Ausztriának. A 12. percben előbb Leon Wallner hagyta ki a ziccerét, majd négy minutummal később a Wolf előtt adódott nagy lehetőség. Horváth Dominik nagy védéseinek köszönhetően szerencsére előnyben zárta a magyar csapat az első játékrészt, emellett kapura lövéssel is többször próbálkozott ellenfelénél (8-5).

A második harmadot újabb bravúrosan magyar védések vezették fel, a védelmünk nem állt a helyzet magaslatán, sokszor nem foglaltak időben területet a hazai, így sokszor kerültek lépéshátrányba. Ezt viszont az egy az egy elleni védőmunkával sikerült egyensúlyba tartani, azokban rengeteg korongot szereztünk.

A 30. percben kellemetlen közjáték akasztotta ma a sportszerű meccs menetét: a holttérből érkezett Huber Paul könyökével találkozott Sofron István a magyar kapu mögött.

Három perccel később szinte a semmiből Terbócs István saját kapu mögül vállalkozott  hatalmas szólóra, a pálya közepén keresztül suhant, kicselezte a leghátsó védőt, majd gólra váltotta az akciót, ezzel megduplázta a magyar vezetést (2–0). Amilyen hirtelen jött a második magyar találat, olyan hamar jött Ausztriától a válasz, Ramon Schnetzer révén nem sokkal  a 34. perc előtt (2–1). A fennmaradó időben vezettünk ugyan akciókat, de gólveszélyt nem jelentettünk, igaz a kapunkat a középső harmadban közel háromszor annyiszor célba vevő osztrákok sem jutottak újabb gólig.

A találkozó utolsó harmadában hamar kettős emberelőnybe került Magyarország. Előbb Gregor Biber, majd Ramon Schnetzer ült ki (aki ezzel már egy gólnál és két kiállításnál járt), a megfogyatkozó vendégek pedig könnyű prédát jelentettek Varga Balázsnak, aki nemcsak a kétgólos vezetést vette vissza, de Sofronért is revánst vett, ezúttal góllal (3–1). A 45. perc végén viszont egy teljesen ártalmatlannak tűnő, inkább a harmadvonalhoz közeli pozícióból megint szépítettek a sógorok (3–2). A gólszerző Paul Hubert fehérvári népszerűségéről mindent elárult a fülsiketítő füttyszó, amit a hangosbemondó bejelentése után kapott a magyar tábortól... A mérkőzés eddigi képét nézve, ha a magyarok megduplázták az előnyüket, az ellenfél hamar góllal válaszolt. Ezt a mintát ezúttal Kiss Roland követte, aki a 49. perc elején iratkozott fel a gólszerzők listájára, ráadásul távoli fonákkal eleresztett bombája még messzebbről érkezett, mint Hubert találata  (4–2). A hajrá a mezőnyfölényhez jutott vendégeké volt, akadt dolga a magyar védelemnek és a kapuban Horváth Dominiknak is, de újabb találat már nem született.

Papp Kristóf: Talán kicsit túl jól is ment a játék

A magyar csapat egyik legjobbjaként rengeteg mezőnymunkát végzett Papp Kristóf, aki lendületes letámadásaival az ellenfelet zavarba hozó támadóként azért az akciókról sem feledkezett meg. Bár gólt ezúttal nem szerzett, hatékony fogaskeréknek bizonyult. Papp Kristóf a mérkőzés után az Indexnek azt mondta: az első harmadban rendesen „lefőttek” ugyan a lábaik, de utána már rendben volt velük minden.

Készen álltunk már erre a meccsre taktikailag és szerkezetileg, örülök, hogy ezt a jégen is meg tudtuk mutatni. Jól jött a győzelem, hogy vigyük tovább a lelkesedésünket. Talán kicsit túl jól is ment a játék, jobban, mint azt a felkészülés első meccsén vártuk volna, de azért így is akadt kijavítani való való hibánk védekezésben és támadásban egyaránt, amin dolgoznunk kell majd a folytatásban.

Lapunk a szebbnél szebb védéseket bemutató Horváth Dominik gondolataira is kíváncsi volt. A 24 éves kapus pozitívan látta a dolgokat a találkozót követően: „Jó úton vagyunk olyan szempontból, hogy mit kért tőlünk a szövetségi kapitány. Mindig kiemeli, hogy keményen dolgozzunk, és hagyjunk ott mindent a pályán. Úgy gondolom ma ez sikerült is, mindenki a jelenlegi legjobbját nyújtotta. Én nagyon élveztem a találkozót, egy jó izzadtságszagú meccs volt.”

A Fehérváron védő játékos azt is elárulta, hogy azért jó érzés volt a megsérülő Sofronért behúzni a meccset:

Ebben a csapatban olyan srácok vannak, akik bárki ellen megtudják mutatni mire képesek. Sofi (Sofron István, a szerk.) sérülésével kapcsolatban annyit elmondhatok, hogy mindenki jobb szájízzel zárta a meccset, ha azt nézzük, hogy gólokkal és győzelemmel tudtunk visszavágni ő érte az osztrákoknak.

A Veletek bárhova-turné teljes programja:

• április 10. (csütörtök), Székesfehérvár: Magyarország–Ausztria 4–2 (1–0, 1–1, 2–0)
• április 11. (péntek), Ajka: Magyarország–Ausztria
• április 18. (péntek), Győr: Magyarország–Norvégia
• április 19. (szombat), Szombathely: Magyarország–Norvégia
• április 25. (péntek), Miskolc: Magyarország–Dánia
• április 26. (szombat), Miskolc: Magyarország–Dánia
• május 2. (péntek), Budapest, Vasas Jégcentrum: Magyarország–Szlovénia
• május 6. (kedd), Budapest, MVM Dome: Magyarország–Kanada

A világbajnokság május 9-én kezdődik, a csoportkör 20-án, a torna 25-én ér véget. A magyarok a dániai csoportban szerepelnek, és a házigazdák mellett megmérkőznek a csehekkel, a svájciakkal, az amerikaiakkal, a németekkel, a norvégokkal és a kazahokkal. Az első négy negyeddöntőbe jut, az utolsó kiesik a sportági másodosztálynak megfelelő divízió 1/A-ba.

A magyarok újkori történetük során negyedszer szerepelhetnek az A csoportban, 2009-ben Svájcban, 2016-ban Szentpéterváron és 2023-ban Helsinkiben nem sikerült kivívniuk a bennmaradást.

(Borítókép: Ausztria - Magyarország jégkorong felkészülési mérkőzés 2025. április 10-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)