
Miután ideges emberek sorra támadtak rá a tiszásokra, Magyar Péter többször is felszólította a köztársasági elnököt, hogy szólaljon meg, álljon ki a megtámadott civilek mellett, és szólítson fel az orbáni erőszak beszüntetésére. Sulyok Tamást arról is többen kérdezték – hiába –, hogy mit szól a közbeszéd eldurvulásához, nevezetesen, hogy a miniszterelnök a március 15-i állami ünnepségen kártevő rovarokhoz hasonlította az emberi ellenfeleit.
Az államfő a rövid reakcióvideójában a nyilas retorikát felélesztő poloskázásról nem tett említést, felidézte viszont, hogy kiszivárogtatott hangfelvételek szerint Magyar Péter szűk körben büdös szájúaknak nevezett embereket és agyhalottakként emlegetett EP-képviselőket, tehát azt, hogy mi a gyűlöletbeszéd, Sulyok szerint ebben a kontextusban kell nézni.
Ezenkívül felhozta azt is, hogy miután aláírta a szabad gyülekezés jogának fideszes korlátozását, Tóta W. Árpád, a HVG publicistája a bajszos szar analógiájára egy szatyor fingként hivatkozott rá, amikor azt írta: „De egy szatyor fingot minek szólítgatni? Még rugdosni is fölösleges, majd elviszi a szél, eloszlik magától. Már most se látszik, csak érződik.”
Tóta W. Árpád most a HVG-n boncolgatta tovább a metaforát, azt írva: „Sólyom László láthatatlan alkotmánya helyett megérkezett a láthatatlan ember; a szatyor azért kell rá, hogy a nézők lássák, merre jár.”
Sulyok megjegyzéséről, miszerint sértő kifejezéssel illették az államfőt, Tóta W. azt írja, „a szatyor öntudatra ébredt, dúlt-fúlt, puffogott és gomolygott”, és: „Ahhoz is hülye volt, hogy ha már ezt dobta neki a gép indián névként, akkor ne tegye az ablakba.”
A publicista mindezt úgy értékeli:
„A többi történelem, márkajelzés és sírfelirat. Az első elnök, akit a nép nem a szájára vett, hanem a seggére.”
Nem Sulyok az egyetlen, akit Tóta W. ilyennek lát, azt írja: „Sulyok Tamás nem az egyetlen szatyor, csak az elnöki székben a legfeltűnőbb, mennyire gáz az ilyen ember. Ezek egyáltalán semmit sem hoznak az asztalra, csak azt lesik, hogyan szolgálhatnak.”
„Hát most lehet nevetni az elnökön, örülök, ha ebben segíthettem. De ő fent lakik a hegyen. Amit érzünk, az nem ő. Egy fingszagú szatyor az egész országunk, tankerülettől a kórházon át a gazdasági csúcsvezetésig” – írja Tóta W., aki azt is érzi, hogy: „Megvan még Magyarország jobbik arca. Kiszorítva, alámerülve, külföldi pályázatokra vadászva, de itt vannak.”