„Úristen, már egy hete lázas!” – nevetgél a népszerű anyavlogger a TikTokon. Hosszasan sorolja, hogy néhány hónapos kisbabája milyen tüneteket produkált napokon át: csillapíthatatlan láz, szembevérzés, kiütések, csuklódagadás, epernyelv, felrepedt száj, hasmenés, ízületi fájdalmak… és még sorolja. Tíz percen át. Közben végig mosolyog, mintha csak azt mesélné el, hogy kifogyott a pelus a boltban. A kisbabát végül orvoshoz vitte, és kiderült: nagy a baj. Súlyos, gyulladásos betegség alakult ki nála. Az influenszer mindezt úgy osztja meg, mintha csak egy újabb vicces anyatörténet lenne. De ez nem az.
Miért nevetünk?
A videót több ezren nézték meg, kommentelték. Néhányan megdöbbentek. Mások együttérző szmájlikat küldtek, drukkoltak, hogy minden rendben legyen. Voltak, akik egyszerűen „hősanyának” nevezték.
És voltak olyanok is, akik komolyan aggódni kezdtek. Nemcsak a gyerekért, hanem a jelenség miatt is.
Mert itt valami nagyon félrement. Egy súlyos állapotban lévő kisbaba története tartalom lett – amit mosolyogva mesél el az, akinek az lett volna a dolga, hogy kicsinyét már az első lázas – nemhogy egyéb tünettel telített – napon azonnal kórházba vigye, ezáltal megvédve a kicsit a potenciálisan életveszélyes szövődményektől.
Hol a határ?
Természetesen bárkivel megeshet, hogy nem ismeri fel azonnal egy betegség súlyosságát. Hibázni emberi dolog. De a gyerekorvosok véleménye világos: fél év alatt kisbabánál láz esetén azonnal orvosi segítséget kell kérni. Hét, nyolc, tíz napnyi láz, szembevérzés, duzzanatok és fájdalmak pedig főleg nem az a kategória, amit az ember félvállról vehet – pláne nem egy kisbabánál.
A gond nemcsak az, hogy ez megtörtént (és ez többnyire nem is egy ember hibája, hiszen – jó esetben – vannak a képben más rokonok is, például egy apa), hanem az is, ahogyan elmesélésre került: szórakoztató tartalomként. Egy követőbázisnak, amely akaratlanul is egyfajta mintaként kapja meg ezt az attitűdöt: baj van? várjunk, csináljunk inkább még egy videót… Mintha ez is csak egy epizód lenne a #momlife valóságshow-ból.
Csakhogy itt egy valódi baba valódi szenvedéséről van szó.
Illusztráció: Getty
De mit tehetünk mi, nézőként?
Egyre több szülő érzi úgy, hogy ez nem fér bele. Hogy egy kisbaba elhanyagolása – még ha nem is szándékos – nem lehet „anyatartalom”. És főleg nem lehet könnyed kontent.
Ha elhanyagolást, bántalmazást, felnőtt szem számára is ijesztő körülményeket látunk a neten, nem vagyunk tehetetlenek.
Többféle lépés is van:
1. Párbeszéd indítása
Kifejezhetjük a véleményünket kommentben, személyes üzenetben – kulturáltan, de egyértelműen. Lehet, hogy másoknak is segítünk abban, hogy ne bagatellizálják a hasonló helyzeteket.
Paradox módon itt is a kommentek között jelent meg a helyes diagnózis, amit később aztán a kórházban is azonosítottak a babánál. De vajon miért kellett erre olyan sokat várni, hogy már szövődmények is kialakultak a kicsinél?
2. Jelentés a platformon
A legtöbb közösségi médiafelületen (a TikTokon is) lehetőség van bejelenteni a problémás tartalmakat. Ez általában a „káros vagy veszélyes tartalom” kategóriába esik. Fontos tudni, hogy a jelentés névtelen, és a platform dönti el, tesz-e lépést.
Nem, nem vagy spicli, ha jelentesz: lehet, hogy csak ezzel tudod felhívni az anya figyelmét arra, hogy videózás helyett sokkal hamarabb induljon a kórházba. És legfőképpen: így kerülhető el az is, hogy a népes követőtábor úgy érezze: rendben van a rémisztő tünetek elnagyolása is.
3. Jelzés a Gyermekvédelmi Szolgálatnak
Ha egy nyilvánosan megosztott videóban azt látjuk, hogy egy gyerek huzamosabb ideje komoly tünetekkel küzd, de nem kap megfelelő ellátást, az felvetheti a gyermek veszélyeztetésének gyanúját. Ilyen esetben bárki tehet bejelentést a Gyermekjóléti Szolgálatnál – névtelenül is, akár szülőként, akár csak aggódó nézőként.
A bejelentésnek nem kell „bizonyítékon” alapulnia, és nem a bejelentő dolga eldönteni, mi számít elhanyagolásnak vagy bántalmazásnak. Elég annyi, hogy úgy látjuk: a gyerek testi vagy lelki egészsége veszélybe kerülhetett. Ez lehet orvosi ellátás elmaradása, tartós egészségügyi panaszok figyelmen kívül hagyása vagy akár az, hogy a szülő nem veszi komolyan a figyelmeztető jeleket.
A gyermekvédelmi rendszer szereplőinek kötelessége minden beérkező jelzést kivizsgálni. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy azonnal intézkednek – először tájékozódnak, kapcsolatba léphetnek a családdal, kérhetnek védőnői vagy orvosi véleményt, és csak akkor lépnek, ha az valóban indokolt. Nem a szülő „megbüntetése” a cél, hanem a gyerek biztonságának biztosítása. Súlyos esetben sor kerülhet a gyerek kiemelésére a családból, de az mindig a sokadik lépés: a védelembe vétel a megfigyeléssel és az edukációval kezdődik.
Bejelentést az alábbi módokon lehet tenni:
● Telefonon a helyi gyermekjóléti szolgálatnál (elérhetőségek megtalálhatók a települési önkormányzat honlapján).
● Személyesen a járási hivatal gyámügyi osztályán.
● Írásban vagy e-mailben is lehet jelezni a hatóság felé.
● Ha nem tudjuk, hova forduljunk, segíthet a Családsegítő Szolgálat vagy a Kék Vonal is, ahol egyéb tanácsot is adnak.
A gyerek nem tartalom
Egy kisbaba még nem tudja jelezni, hogy orvosra van szüksége. Nem tud szólni, hogy fáj valamije. Még nem kérheti azt sem, hogy ne osszák meg a szenvedését. Nem tud tiltakozni, ha valaki a bajából „anyatartalmat” gyárt. Csak tűri – és reméli, hogy valaki végre komolyan veszi, amit a teste már napok óta jelez.
A szülők – bármilyen platformon vannak is jelen – nemcsak a saját hitelességükért, hanem a gyerekeik jólétéért is felelősek. A követők pedig nem csak nézők. Hanem emberek, akik dönthetnek úgy: ez már nem oké.
A valóság nem show. A fájdalom nem sztori. A gyerek nem eszköz.
Kapcsolódó cikkek
