Teszt: Renault Rafale 300 - 2024.

Az SUV-trend megállíthatatlan, egy öngeneráló folyamattá fejlődött. Egyre több a nagy, magasépítésű autó, egyre kevesebben akarnak kicsibe ülni, emiatt még többet gyártanak belőlük, és így születnek meg az olyan alkategóriák, mint a crossoverek vagy az ellentmondásos kupé-SUV-k.

A kategória születése a SsangYong Actyonra vezethető vissza, de a BMW X6 volt az első, amely valódi sikereket ért el. Azóta egyre több gyártó portfóliójában találunk ilyet, sőt, néhányan már egynél többet is kínálnak – ilyen a Renault is, amely az Arkana után elhozta a fölé pozicionált Rafalét.

Amiben a franciák még mindig verhetetlenek

Furcsa perverzió, hogy nem szeretem az SUV-formát, de ha kupésított, valami bizseregni kezd bennem. A Rafale esetében sem volt ez másként – számomra ez a legszebb a kategóriájában. A robusztus megjelenés tele van apró részletekkel, amelyek közül a legfinomabb a tetővonal; mint egy lefelé ívelő ecsetvonás, amelynek végét a festő picit felfelé húzta – ez a kis hátsó légterelő. Egy apró részlet, mégis kiemeli az egész formát.

Hasonló finom elem a fekete rombuszokból álló hűtőmaszk mögött megbújó Alpine kék szín, amit a palaszürke fényezés még inkább kiemel. Első-hátsó fényszórói belesimulnak a formába, mintha azokkal együtt préselték volna.

A Renault mostani formanyelve tökéletes középutat talál a divatos, mainstream stílus és az egyediség között. Részleteiben egyedi, de közben azokat a dobozokat is kipipálja, amelyek a mostani autók dizájnját jellemzik. Nem rugaszkodik el annyira a megszokottól, mint a Hyundai Ioniq 5, de nem is olvad bele annyira a tömegbe, mint egy Nissan X-Trail. Mindez persze szubjektív, de egy hét alatt többen fordultak utána, mint gondoltam – vagyis tényleg van benne valami, ami miatt vonzza a tekinteteket.

Tükörterem, de nem a Versailles-i

Gyönyörű, különleges belterű francia autóból rengeteg van. Csak hogy néhányat említsek: Citroën DS, Peugeot 604, Renault Vel Satis. Mindegyik a maga módján kicsit furcsa, de egyedi és szép. Azóta a gyártók nagy részéből kikopott a Liberté, Égalité, Fraternité, helyét átvette a konzumerizmus. Ez alól a Renault sem kivétel, pedig látszik, hogy próbálkoznak.

A Rafale Atelier Alpine felszereltségben tényleg igyekszik prémiumérzetet kelteni. Világító Alpine-embléma a háttámlában, fűthető, masszírozós ülések, mindenhova elérő hangulatfények, folyadékkristályos panorámatető, francia zászlós varrások és egy csipet velúr a kormányon. Már az első beülés után érezni: ebbe fektettek pénzt és energiát.

Hatalmas központi kijelzője éppen annyira van lejjebb pozicionálva, hogy ne legyen a látóterünkben, vezetés közben szinte teljesen ignorálhatjuk, hiszen a fontos funkcióknak (légkondi, média, tempomat, fényszórók, vezetési mód) mind van külön gombja vagy kapcsolója. A navigáció pedig a digitális műszeregységen is megjelenik, hála a Google-alapú rendszernek (ha CarPlayt vagy Android Autót használunk, akkor a Waze-t látjuk itt).

A prémiumhatás nem ment a praktikum kárára: az ajtózsebek nagyok, a váltókonzol és a könyöklő több rekeszt rejt, de a legötletesebb megoldás a telefontöltővel kombinált csuklótámasz, amely egy sínen mozgatható, hogy mindenki megtalálja a kényelmes pozíciót.

Az igazi meglepetés viszont a hátsó sorban rejlik: kimondottan jó hátul ülni. Az üléssor kényelmes, az ülőlap hosszú, láb- és fejtérből rengeteg van. A középső ülésbe integrált könyöklő multifunkciós: találunk benne egy-egy pohártartót, telefontartót, két USB-C portot és egy apró tárolót. Ötüléses, de inkább egy nagyon kényelmes négyfős beltérnek nevezném.

A csomagtér VDA-szabvány szerint 539 liter, ami méretkategóriájában nem kiemelkedő (referenciaként a Skoda Enyaq Coupéban közel negyven literrel tágasabb, az Audi Q5 Sportbackben pedig 515 liter), de bőségesen pakolható, két szatyorakasztó is belefért, valamint a töltőkábelnek is jutott hely a padló alatt.

A Rafale beltere pozitív csalódás, bizonyítéka annak, hogyan lehet valami egyszerre stílusos és praktikus. Az összhatás viszont mégsem elég grandiózus: mintha a Versailles-i tükörterem berendezését a Festetics Palotába tették volna. Szép, de nagyobbat érdemelne.

A több tényleg jobb?

Berci kollégám tavaly hosszasan kifejtette, hogy mi a gond a hibrid, 200 lóerős Rafaléval: a hibrid rendszer és a belső égésű motor közötti váltás lomha. Ez a 300 lóerős, összkerekes plug-in hibridre már nem igaz.

Feltöltött akkumulátorral az 1,2-es turbómotor csak erőteljes gyorsításkor indul be, egyébként az elektromotorral párhuzamosan dolgozik. A két rendszer közötti váltás menetdinamikában észrevehetetlen. Egyedül az elindulás lehet problémás: az első kerekek hajlamosak kipörögni.

Ha az akkumulátor lemerül, hagyományos hibridként működik, de ilyenkor a 200 kilogramm plusztömeg miatt a fogyasztása 8-9 liter körül alakul – ami nem túl takarékos. Viszont, ha töltjük, a fogyasztás stabilan 0-2 liter között tartható, az elektromos hatótáv pedig 70-100 km között mozog.

Senkit nem ér meglepetésként, de a rengeteg Alpine logó nem a rájuk jellemző vezetési élményt sugallja. A Rafale plusz 100 lóerővel is egy kényelmes utazóautó, amiről főként az aktív futóműve tehet - és ez dicséret. A kanyarokban feszes, prediktív futóműve minden esetben jól alkalmazkodott, hogy rezzenéstelen legyen az utazás, és mindezt 21 colos felniken tette. Ehhez társul a pontos, de szintetikus kormányzás, és percek alatt megértjük, hogy nem csapatásra találták ki, de ha sietni kell, azt is tudja.

Megjelenésével lehet igazán érvelni

Ha a piacon mindenképpen egy tölthető hibrid kupé SUV-t keresünk, elég szűk kínálat tárul elénk. Inkább a prémiumok között divat ez a forma, hiszen ott a Mercedes-Benz GLC, a BMW X4 és az Audi Q5 Sportback, de ezek mind legalább tízmillióval drágábbak is. Ha szigorúan csak árakat nézünk, akkor a kedvezménnyel 22,2 milió forintos, fullextrás Rafale a jobb vétel.

Ha a kupéságot elengedjük, bővül a választék, és a Rafale árelőnye is csökken. Egy hasonlóan felszerelt, kedvezményes Volkswagen Tayron 22,7 millió, egy Honda CR-V pedig 22,4 millió forint. Az előbbi is 100 kilométer elektromos hatótávot ígér, és picivel nagyobb, míg az utóbbi már csak 80 kilométert és alig nagyobb a Rafalénál, vagyis nem csak árban, de képességekben sincs jelentős előnye. 21,3 millióért pedig már egy 60 kWh-s, Sportline felszereltségű Skoda Enyaq Coupét is kapunk, vagyis ebben az árkategóriában már bőven van választék, amivel a Rafale csak egy opció lesz a sok közül.

Ha a franciás elegancia és a praktikus térkínálat megnyert, nem fogod megbánni, ha családi autóként, cégesként vagy egymagadnak veszed. Ezzel a modern burzsoázia tagja vagy, a károgók hangját meg elnyomod egy kis  Stromae-val vagy  Édith Piaf fal, a Harman Kardon elég jól szól.