Megtért a „Csönd városába”
Ez a Csönd szép városa, (magam is halkan írom) most elmegyek és a szívem egy darabja marad és csöndesen emlékezik a Tiszára és a parkra; a halkszavú emberekre — — köztük barátokra is — szép volt. (Gál László: Kanizsa; 1955) Soha nem találkoztunk Kanizsán (ahogy az igazi kanizsaiak nevezik), mégis a Csönd városa hozott bennünket […]
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Szabad Magyar Szó