MR, CT, ultrahang, röntgen: melyik vizsgálat mire való?
Ön tisztában van a különbségekkel?
Melyik képalkotó vizsgálat mire való, mit vizsgálnak, amikor valakit CT-re küldenek, mit néznek MRI-n, és mit tudnak megállapítani egy röntgen vizsgálaton?
Minden képalkotó vizsgálatnak vannak erősségei és gyengeségei, előnyei és hátrányai, ezért azok a legtöbb esetben nem helyettesíthetők egymással. Összefoglaltuk a legfontosabb jellemzőket.
Ultrahang vizsgálat
Az ultrahang (UH) magas rezgésszámú, az emberi fül számára hallhatatlan hanghullámokat bocsát ki, amelyeket az egyes anyagok másként nyelnek el, illetve vernek vissza. Az ultrahang vizsgálatok előnye, hogy azok nem terhelik meg a szervezetet, tehát szükség szerint ismételhetők, nem járnak sugárzással, egy zselés anyag felvitelén túl nincs szükség különösebb előkészületre. (Olykor kérik, hogy üres gyomorral, esetleg teli hólyaggal jelenjen meg a beteg a vizsgálatokon.)
Az orvos a monitoron azonnal látja a képet. Az ultrahang jól alkalmazható a hasi szervek (vese, lép, máj, hasnyálmirigy, epehólyag), a fej-nyaki régió, a szív, az ízületek, a herék vizsgálatára is, valamint egyes beavatkozásokat is ultrahang által vezérelten végeznek. A módszer viszont nem alkalmas minden szerv és elváltozás vizsgálatára, például mert azok az elhelyezkedésük miatt "hangárnyékba" esnek, és egy hasi UH nem ad elegendő információt az üreges szervekről, például a belekről sem.
Röntgen vizsgálatok
A röntgen vizsgálattal (RTG) csonttörés gyanúja és a tüdőszűrők nyomán találkozni leggyakrabban, ám a daganatdiagnosztikában is nagy szerepe van a röntgenképeknek. A vizsgálat egyszerű, olcsó és gyors, hátránya, hogy sugárterheléssel jár. A has kontrasztanyagos röntgenvizsgálatakor az üreges szervek is kirajzolódnak.
A vastagbél kontrasztanyagos röntgen vizsgálata az irrigoszkópia: ekkor bárium-szulfát és levegő hatására a bélfalak kifeszülnek, eltávolodnak egymástól, ezáltal a falra tapadó kontrasztanyag finomabban kirajzolja a nyálkahártya redőzetét és az azon látható esetleges eltéréseket. Röntgent alkalmazhatnak az angiográfia, azaz érfestés folyamán is, és a mammográfia során az emlőkről ugyancsak röntgenfelvétel készül.
Metszetek és dimenziók: a CT és az MRI
A CT (computer tomográf) is röntgensugárzáson alapuló módszer, ám itt több felvétel készül, majd a metszeteket számítógépes technikával összeillesztik, így a vizsgált területet három dimenzióban is tudják ábrázolni, azaz jobban megítélhetők az esetleges elváltozások. A CT egyaránt alkalmas a koponya, a mellkas, a hasi szervek vagy az erek vizsgálatára.
A CT vizsgálatokban gyakran használnak kontrasztanyagokat, hogy az egyes szervek és szövetek még jobban elkülöníthetők legyenek a képeken. Ezeket leggyakrabban vénás injekció formájában adják be, hasi CT előtt az is előfordulhat, hogy a páciensnek egyszerűen meg kell inni a kontrasztanyagot. A vizsgálatot általában éhgyomorral szokták elvégezni, ami nemcsak a képalkotás miatt fontos, hanem azért is, hogy a kontrasztanyag kisebb eséllyel okozzon émelygést vagy hányingert. A CT vizsgálat általában 5-20 percig tart. A CT ionizáló sugárzással dolgozik, ezért alkalmazása csak orvosilag indokolt esetekben célszerű.helyettesíthetők egymással.
Egészen más elven működik az MR (mágneses rezonancia). A páciens – kontrasztanyag beadásával vagy nélküle – egy nagy hengerbe kerül. Az elektromágneses teret létrehozó, akár 45 percig is hangosan kattogó és dübörgő gép amennyire félelmetesnek tűnik, annyira veszélytelen. Itt nincs sugárzás: mágneses mezőt hoznak létre, amelyben a berendezés a szervezet folyadéktereinek változásait érzékeli.
A lágy szövetekről az MRI vizsgálat nyújtja a legpontosabb információt, azokat a részeket is meg tudja jeleníteni, amelyekre a röntgenen a csontok árnyékot vetnek. Nem vethető viszont be olyan betegnél, akinek bármilyen mágnesezhető fém – egyes protézisek, szívritmus-szabályzó – van a szervezetében. Az MR drága és hosszú ideig tartó vizsgálat, ezért fontos, hogy azoknak a betegeknek legyen lehetőségük rá, akiknél más módszerrel nem állítható fel a pontos diagnózis.
Mi az a PET CT?
PET-vizsgálat során radioaktív izotópokkal jelzett anyagot, általában glükózt juttatnak a szervezetbe, amely felhalmozódik a nagy energiafelhasználású sejtekben, például a daganatos sejtekben, így feltérképezhetővé válnak az aktív anyagcsere-folyamatok. A PET-szkenner képes követni a radioaktív cukor mozgását és felszívódását a sejtekben, mivel a rákos sejtek több cukrot vesznek fel, mint a normál sejtek. A PET-CT a hagyományos CT előnyeit a PET funkcionális információival ötvözi, lehetővé téve a pontosabb diagnózist, korai felismerést és célzottabb kezeléseket.
Mikor és miért van szükség agyi CT vizsgálatra? Eláruljuk!
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
