- Future of Fashion sorozatunkban a MOME fiatal divattervező tehetségeit mutatjuk be.
- Ezúttal Kaviczki Vanda cipőtervezővel beszélgettünk fenntartható sneakerekről és minden idők legikonikusabb cipőjéről.
- A fiatal divattervező három izgalmas munkáját is megosztotta velünk.
Fiatalok, tehetségesek, és friss látásmódjukkal formálják a jövőbeli trendeket. Future of Fashion sorozatunkban a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) divat- és textiltervező szakán végzett alkotókat kérdezzük saját stílusokról, a divatipar fenntarthatóságáról, ikonikus outfitekről és forró trendekről. Elgondolkodtató felvetésekkel és villámkérdésekkel faggatjuk a fiatal tervezőket, akik segítenek megmutatni nekünk a divat jelenét – és jövőjét is. Ismerjétek meg Kaviczki Vandát, aki elsősorban természetpozitív cipőtervezéssel foglalkozik.
Kaviczki Vanda cipőtervező. A MOME alapképzésén kezdte el a fenntarthatóság felé fordítani a figyelmét, a mesterképzés során pedig már kifejezetten a körforgásos gazdasági modellnek megfelelő gyártás és a természetpozitív cipőtervezés foglalkoztatta. Anyagfejlesztésbe fogott, és többévnyi kutatás után elkészült a responSOLE_project komposztálható kísérleti lábbelikollekció. Jelenleg a Magyar Állami Operaház cipészműhelyének szabászaként is dolgozik, mellette saját tervezésű cipőket alkot, és kreatív workshopokat is tart. Célja fenntarthatóbb irányba terelni a cipőipart.
Instagram: @vandalism_footwear
Future of Fashion: Kaviczki Vanda, cipőtervező
Hogyan határoznád meg a tervezői stílusodat 2-3 mondatban?
Kutatóként nagyon foglalkoztat a kortárs technológiákkal és természetes anyagokkal való kísérletezés, a mindennapokban pedig szabászként dolgozom egy cipészműhelyben. Mindezek mellett van egy friss vállalkozásunk PACSKERMAKER néven, ahol workshopokat tartunk azoknak, akiket érdekel a lábbelikészítés. Mindig tele vagyok gondolatokkal, sok cipőt készítek megrendelésre, vagy csak magamnak. A fenntarthatóság szempontjai mellett szeretem a jól variálható, egyszerű formákat, amelyeket megbontok egy apró aszimmetrikus részlettel, egy élénk színnel, egy extravagáns talppal vagy egy különleges és feltűnő matériával.
Emlékszel, mi volt a legelső ruhadarab, amit terveztél?
A ruhánál engem sokkal inkább a kiegészítők, tárgyak érdekeltek. Gyerekként is szerettem alkotni, édesapám kárpitosműhelyében a maradék anyagokból tolltartót készíteni, de talán az első lábbeli egy kis kézzel varrott mokaszin volt
Van konkrét személy, akire gondolsz, amikor tervezel?
Sok tervező inspirál, próbálom szem előtt tartani és továbbformálni a látásmódjukat, de ez nem egy konkrét személy munkássága. Mikor személyre szabottan tervezek, szeretem megismerni azt, aki majd viselője lesz a termékemnek. A saját tervezői attitűd mellett fontos szempont az is, hogy a viselőjéhez is illeszkedjen.
Mestermunkádban egy komposztálható cipőkollekción dolgoztál – mi inspirálta ezt a projektet?
A generációm klímaszorongása mellett régóta foglalkoztat a cipőipar és annak káros hatásai. Nagy kihívás ilyen ágazatok termelésének átgondolása, „zöldítése”. Nagyon összetett feladat. Én csak azzal kezdtem foglalkozni, hogy leváltsam az anyagokat komposztálható matériákká, de ezt számos más módon is meg lehet közelíteni. Fontos kiemelnem, hogy az én kompozit anyagom csupán ipari komposztálóban képes lebomlani, de sikerült a lábbeli minden alkatrészét, alapanyagát kiváltani ilyen anyagra. Az anyagfejlesztés mellett a többi alternatíva megtalálása volt a legnehezebb feladat. Sajnos a greenwashing problémája is nagyon káros hatással van ezekre a projektekre…
ResponSOLE Fenntartható cipő
Ahogyan a te munkádban, úgy általában a divatvilágban is egyre fontosabb szempont a fenntarthatóság. Hogy látod, ez inkább korlátozó, vagy extra kreativitásra ösztönző szempont?
Egyik sem. Ez kötelesség. Ezeket most (illetve már régóta) meg kell(ene) lépnünk.
Munkád során új anyagok felhasználásával is kísérletezel: te milyen matériákban látod a jövőt?
Én biopolimerekkel kísérleteztem a BME polimertechnika tanszékén, és az a tapasztalatom, hogy irreleváns elvárás lenne egyik napról a másikra elhagyni a műanyagot. Rengeteg tárgyunk alapja ez. Az élettartamuk miatt azonban jobban át kellene gondolnunk, mihez és hogyan használjuk a fosszilis anyagokat. Azt gondolom, a biológiai alapú műanyagok lehetnek a megoldás erre. Több fajtájuk van, nem is részletezném, de tulajdonságaikban teljesen megfelelnek a kőolaj alapú műanyagnak, viszont lehet növényi alapú és lebomló, hála a molekulaszerkezet megváltoztatásának. Ma már a körforgásos gazdasági modell és a természetpozitív szemléletmód integrálása alapvető kellene, hogy legyen.
A cipők és kiegészítők terén még mindig sokan ragaszkodnak hozzá, hogy csak bőrből készülhet igazi minőségi darab. Te mit gondolsz erről?
Ahogy a műanyagnál, úgy a bőrnél is fontos szempont az élettartam. Tervezőként muszáj felelősséggel gondolni az anyagra, számolni az ökológiai lábnyomával, élettartamával, javíthatóságával. A bőr számomra egy nemes anyag. Sok esetben a húsipar melléktermékeiről van szó, és ha tudatosan alkalmazzuk, kevés ennél jobb alapanyagot ismerek. A kikészítése azonban sok problémát felvet. Én épp ezért elsősorban növényi cserzésű bőrt használok.
A cipőtervezésnél talán még kiemeltebb szempont a kényelem és a precizitás. Hogyan egyensúlyozod a munkádban az esztétikát és a funkcionalitást?
Mikor elvégeztem az egyetemen az alapképzést, úgy éreztem, a szakmai tudásom még nem elegendő ahhoz, hogy az esztétika mellett a funkcionalizmus is érvényesüljön, hisz még nem dolgoztam előtte cipőgyárban. Az alapismereteket megkaptam, de szerettem volna elmélyíteni ezt a tudást, ezért Martfűn tanultam tovább, és diplomás cipőgyártó szakmunkás lettem. Mai napig rengeteget tanulok, ez egy nagyon összetett szakma, de szerintem csak így válhatok jobb designerré.
Két éve az Operaházban is készítesz cipőket: ebben a munkakörben mi jelenti a legnagyobb kihívást?
A Magyar Állami Operaház cipészműhelyének szabásza vagyok, itt a munka mellett próbálok minden tudást elsajátítani azoktól a kollégáktól, akik már akkor a szakmában dolgoztak, amikor én még járni se tudtam.
Mi volt a legizgalmasabb feladatod az elmúlt időszakból?
Egyik részről nagy élmény elrugaszkodott színházi cipőket készíteni, nemrégiben a Parázsfuvolácska című gyerekeknek szóló átiratba újítottunk fel különleges lábbeliket. Másrészt a fenntartható cipőkkel kísérletező responSOLE_project recepttúrájának finomítása is folyamatosan zajlik, nemrég tarthattam egy rövid bemutatkozást is ezzel kapcsolatban a FUTURE MATERIAL CONFERENCE-en is. Közben a PACSKERMAKER papucskészítő workshopokat is szeretnénk kiterjeszteni.
Minden idők legikonikusabb cipője:
A történelem szempontjából talán XIV. Lajos nemesi piros magas sarkú cipője, de mindig is odavoltam a NIKE WAFFLE TRAINER gofritalpáért. Nem tudok választani, oda vagyok Louboutinért, imádom a minőségi férfi derby cipőket és a szívemhez nagyon közel állnak a mai sneakerek is.
A kortárs divattrend, amire szerinted érdemes odafigyelni:
Cipők szempontjából a covid-járvány óta megfigyelhető a kényelem felé hajló tendencia. Kezdenek eltűnni a cipőfűzők, egyre több rugalmas kötött felsőrész kerül a piacra, markáns talpakkal. Trend lett a klumpa vagy a sportmárkák mamuszai is, amikért én is rajongok. Tetszettek a cipőkön megjelenő apró színes kiegészítők, amikkel még személyre szabottabbá lehet tenni a sneakered, és az is jó, hogy egyre több márka foglalkozik a fenntarthatósággal. Hozzá kell tenni, hogy sajnos a fogyasztónak rendesen utána kell járnia, ha szeretne fenntartható cipőt vásárolni: sok esetben üres ígéretek és lekövethetetlen, tanúsítvány nélküli adatok vannak feltüntetve.
3 munkád, amire a legbüszkébb vagy:
Tavaly készítettem egy papucsot, aminek az arányaival már régóta kísérletezem. Egy egyszerű alföldi papucs az alapja, de módosítottam a kapta formáján és a legutóbbi verzió egy vagány talpat kapott. Egyszerű, de mégis szeretettel nézek rá, tükrözi az „ars poeticám”.
A másik a szegedi papucs újragondolása pályázatára készülő lábbelim egy fatalpra készült felsőrész, ahol a hagyományos hímzett mintát stilizáltam és térbelivé tettem, így adva egy modernebb kinézetet.
A harmadik pedig egyértelműen a responSOLE_project, ami az eddigi munkásságom legfontosabb mérföldköve, és nem jöhetett volna létre egy fantasztikus háttér csapat nélkül. Az anyagfejlesztésen és a talp gyártásához készített alumíniumszerszámon keresztül a lábbelik formai megoldásain át egy több évet magába foglaló folyamat volt sok sikerrel és kudarccal. Talán az egyik legnagyobb tanulsága, hogy a design híd tud lenni művészet és tudomány között és ez kapcsolódik Moholy-Nagy László szellemiségéhez.
Fotó: Tóthová Emese
Az interjú a MOME textil -és divattervező szakával együttműködésben készülő „Future of Fashion” cikksorozatunk keretében jelent meg.
