Reviczky Gábor: Újra szóba jött a kemoterápia
Többé nem vállalná a kemoterápiát a rákbeteg magyar színész. Reviczky Gábor úgy véli, az csupán tüneti kezelés, ami több kárt okoz, mint hasznot.
Reviczky Gábor rákbetegségéről szóltak a hírek az elmúlt években, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész jó időre visszavonult a nyilvánosságtól. Most viszont őszintén vallott múltról és jelenről...
Reviczky Gábor betegsége után: „Nem szívesen vállalom be a kemót”
Reviczky Gábor megkerülhetetlen alakja a magyar színjátszásnak, egyedi orgánumának hála pedig olyan világsztárokat szólaltatott meg a vásznon, mint Jack Nicholson vagy Robert DeNiro. Az előadóművész most egy filmes tartalmakat gyártó TikTok-csatornán vendégeskedett, ahol őszintén beszélt az életének számos pontjáról. Többek között az egészségi állapota is szóba került.
Az elismert színész több mint tíz éve küzd rákbetegséggel, hat kemoterápiás kezelést kapott, tavaly pedig Reviczky Gábor gyógyulása híréről hallhattunk. Most leszögezte, soha többé nem vállalná a kezelési módot.
Nem szívesen vállalom be a kemót, mert nagyon nehéz ezt megértenem, hogy elpusztítanak nyolc deka rákot, és megölnek hat kiló egészséges sejtet. Hogy ez mitől gyógymód?
– fejtegette. – Ez egy nagyon komoly tüneti kezelés. Arra való, hogy az embernek meghosszabbítsák az életét négy-öt évvel. Egyébként mindennek ez a baja, hogy tüneti kezelések vannak, nem megoldások. Nem az okot szüntetik meg, hanem a tüneteket kezeik. Minden gyógyszer ilyen. Egy gyógyszer van, ami megoldja a betegséget, az az antibiotikum. A többi az nem old meg semmit – vélekedett a színész, aki a videó tanúsága szerint az elmúlt embert próbáló időszakhoz képest jobban van.
Édesanyjáról is megemlékezett Reviczky Gábor
Az interjúban szóba került, hogy még mindig, vagy legalábbis újra aktív a színpadon, a kezdetekről pedig elmondta:
– A színházhoz való készséget és érdeklődést édesanyámtól örökölhettem. Még picike gyerek voltam, amikor a János vitézt felolvasta nekem úgy, ahogy azóta se hallottam még senkitől. Énekesnő volt Tatabányán, ez volt a hobbija, fantasztikusan jól énekelt – emlékezett vissza a színész, majd hozzátette, nem jutott sok idejük együtt.
– Tizenhárom éves voltam, amikor elvesztettem anyámat, és ráadásul akkor sem találkoztunk sokat, mert többet volt az elmegyógyintézetben, mint otthon – idézte fel skizofréniában szenvedő édesanyjáról. – Minden gyermeknek, de főleg egy fiúnak, nagyon fontos az anyai szeretet. Lehetséges, hogy ennek a szeretetnek a hiányát pótolom én azzal, hogy amit csinálok, azt nagyon szeretem, és ezt megpróbálom átadni a nézőknek.
Mert a színésznek az a feladata, hogy adja át magát teljesen a nézőnek, és amit csinál, azt szeretettel csinálja.
