Thierry Mugler neve elsősorban divattervei és a kifutókon végzett munkái révén vált ismertté, noha fotói szintúgy az elfojthatatlan kreativitásáról tanúskodnak. Fényképei ugyanazt a merészséget tükrözik, amelyet ruhái is magukban hordoznak. Bár kevesen tartják számon fotósként, munkásságának színvonala kétségtelenül túlszárnyalja számos ismert divatfotós és fotóművész alkotásait. Képei egy olyan ember ízlésvilágát tárják elénk, aki passzióból a saját kedvére hozott létre egy életművet.
Míg ma leginkább divat- és parfümtervezőként tartják számon, elképzelhető, hogy 50 év múlva fotográfiai munkái miatt is emlékeznek majd rá. Ne feledjük, Alexandre Dumas sem a Három testőrre, hanem szakácskönyveire volt a legbüszkébb. Nagy emberek sokszor a hobbijaikban is tehetségesek – gondoljunk csak Einstein hegedűjátékára, sajnos Hitler nem vette eléggé komolyan festészetet. Biztatunk mindenkit, hogy inkább alkosson, mint politizáljon.
Ha ismered, innen ismered
Bár a cikk középpontjában Mugler „mugshotjai” (nem tudtam ellenállni a szójátéknak) és egyéb fotós megoldásai állnak, nem lehet elmenni lenyűgöző életpályája mellett. Egy olyan emberről beszélünk, aki legalább két iparágban – a parfümök és a divat világában – maradandót alkotott, és majdnem híressé vált videoklip-rendezőként is. Valójában az lett, csak az álló kép jobban izgatta, mint a mozgó.
Manfred Thierry Mugler (1948. december 21. – 2022. január 23.) a francia divatvilág egyik meghatározó alakja volt, a Mugler luxusmárka alapítója, igazgatója és egyben kreatív tanácsadója. 1973-ban saját kollekcióval állt elő – „Café de Paris” néven, majd hamarosan a Shiseido támogatásával Tokyóban tartott divatbemutatót, mellyel az avantgárd divat úttörőjévé vált. Munkássága a haute couture világában olyan forradalmi megoldásokkal tűnt ki, mint a punk esztétika és az építészeti ihletésű, hipernőies, teátrális stílus. Nem túlzás azt állítani, hogy Mugler közvetetten formálta a nyolcvanas évek divatját.
Még a Benetton híres kampányai előtt szerepeltek a modelljei között idősebbek, drag queenek, pornósztárok és travik is, ami abban az időben rendkívül szokatlan húzásnak számított. Mugler nyíltan meleg volt, de orientációja nem határozta meg művészetét – a legtöbb munkájában a női szépség állt a középpontban.
2002-ben visszavonult a márka irányításától, és nevét, valamint jogait több millió dollárért értékesítette. Azonban 2013-ban kreatív tanácsadóként újra csatlakozott a divatházhoz, hogy továbbra is részt vehessen annak művészi irányításában.
Karrierje kezdetén Thierry Mugler a punk esztétikát ötvözte sajátos látásmódjával, ám később a negyvenes és ötvenes évek divatját értelmezte újra, modern formában. Kreativitása azonban nem korlátozódott a kifutókra – rendkívül korán felismerte a zene- és klipiparban rejlő lehetőségeket, és maradandó nyomot hagyott ezen a területen is. Jellegzetes fellépőruhái és egyedi megjelenései olyan ikonok számára készültek, mint Michael Jackson, George Michael, Madonna, Grace Jones, Duran Duran, Viktor Lazlo (a félig belga, félig afrikai származású énekesnő és humorista), David Bowie és Diana Ross.
Ha visszanézed a nyolcvanas évek ikonikus videoklipjeit, talán nem is sejted, mekkora hatása volt Muglernek az összképre. Ruhái, stílusjegyei szinte mindenhol feltűntek, meghatározva egy korszak vizuális világát és annak esztétikáját.
A kilencvenes években Thierry Mugler nevéhez fűződik Demi Moore ikonikus ruhája az 1993-as Tisztességtelen ajánlat című filmben. Ez a darab a maga idejében a „kilencvenes évek leghíresebb női ruhája” címet is kiérdemelte, méltán versengve Sharon Stone Elemi ösztön-beli egyberészes garbójával – bár utóbbi esetében, valljuk be, nem kizárólag a ruhára terelődött a figyelem. Mugler tervezése azonban a film divattörténeti mérföldkövévé vált, és a mai napig emlegetik, mint a korszak egyik legikonikusabb darabját.
1992-ben Thierry Mugler rendezte és tervezte George Michael Too Funky című videoklipjét, beleértve a benne szereplő ruhákat is. Bár a klip hivatalosan a kilencvenes évek elején készült, hangulatában és stílusában erősen magán viseli a nyolcvanas évek esztétikáját – valószínűleg azért, mert Mugler már akkor elkezdhette a tervezési munkákat.
George Michael – Too Funky
1992-ben Thierry Mugler piacra dobta az Angel nevű illatát, amely kapásból nagyot jött, sőt, mára a 20. század egyik legkelendőbb parfümjeként tartják számon. Bár most nem az illatokról, hanem a színek, formák és képek világáról beszélünk, nem mehetünk el amellett, hogy az Angel és az Alien fantázianevű parfümjei összesen körülbelül 280 millió dolláros eladást generáltak – és ez a szám azóta is növekszik. Mugler számára a parfümkészítés egy mellékprojektnek indult, de végül a Mugler márkanév zászlóshajójává vált. Ma a márka inkább a parfümjeiről ismert, mint ruhakollekcióiról.
„A parfüm közel áll az érzelmekhez – ezért szeretem ennyire. Nagyon jó kapcsolatteremtésre az emberek között. Amikor beleszeretsz valakibe, az illat nagyon fontos. Lehet, hogy az illata meghatározó emlékké válik.” – Thierry Mugler
Mugler azonban továbbra is emlékezetes darabokkal gazdagította a divat világát: jelmezeket tervezett Beyoncé I Am… World Tour-jához, és ő készítette Kim Kardashian egyedi dizájnját a 2019-es Met Gálára, valamint ugyanebben az évben a Kardi B-nek a Grammy-gálára. Számos alkotása ma már divattörténeti relikvia, és a legnagyobb múzeumok gyűjteményeiben található. Thierry Mugler öröksége nemcsak a kifutókon és a parfümiparban, hanem a popkultúra minden szegmensében érezhető.
A kigyúrt kaméleon
Thierry Muglerről írni egyszerre könnyű és kihívást jelentő feladat, hiszen rendkívül sokoldalú művész volt, aki számos irányban alkotott. Ez a sokszínűség első pillantásra kaotikusnak tűnhet, de nála minden elemi természetességgel kapcsolódott össze, szerves egységet alkotva. Ő maga is nagy átalakuló művész volt, vékony balett-táncosból, egy betört orrú 120 kilós testépítővé vált.
Thierry Mugler Strasbourgban, Franciaországban született, és rendkívül fiatalon, mindössze kilenc évesen kezdett klasszikus balettet tanulni. Tizennégy éves korára már a Rhin Opera (Opéra national du Rhin) balettcsapatának tagja volt, ami rendkívüli fegyelmet és elhivatottságot kívánt. A művészet iránti szenvedélye azonban nem állt meg a színpadon: később belsőépítészetet is tanult a Strasbourg School of Decorative Arts-ban.
Ez a sokoldalú képzettség és kifinomult műveltség talán meglepő lehet azok számára, akik csak a későbbi, ex-bokszolóra vagy kidobóra emlékeztető, kigyúrt külsejét ismerik.
Thierry Mugler az 1960-as években kezdte pályafutását, amikor kis londoni butikok számára tervezett egyedi darabokat, például a Mr. Freedom és a találó nevű Anyának nem tetszene boltoknak. 1971-ben Karim számára kezdett ruhákat tervezni, majd a félretett pénzéből 1978-ban megnyitotta első párizsi butikját a Place des Victoires-nál, az 1. kerületben. Ezzel rövid időn belül felhívta magára a divatvilág figyelmét.
Mugler tervezői stílusa leginkább az eltúlzott 1940-es és 50-es évekbeli csillogást ötvözte éles, szoborszerű szabásvonalakkal. Inspirációját a 20. század eleji sci-fi és steampunk filmekből is merítette, emellett olyan ikonikus darabokat alkotott, mint a Cadillac vagy motoros dizájnú ruhák, amelyekbe még visszapillantó tükröket is épített. A következő évtizedekben továbbra is folytatta az 1940-es évek stílusát a divatban, az 1950-es évekre jellemző sziluetteket pedig hatalmas, túlméretezett válltömésekkel emelte ki.
Kifutóit a retrográd wagneri showk atmoszférája jellemezte, amelyek a divatot színházi élménnyé emelték. Az MTV által népszerűsített kifutó-divatkultúra kialakulásában is kulcsszerepet játszott.
Az 1980-as és 1990-es években Mugler nemzetközi hírnévre tett szert, divatbemutatói pedig extravagáns, arénaszerű események voltak, amelyek messze túlmutattak a hagyományos kifutós bemutatók keretein. A divattól való visszavonulása után azonban visszahúzódóbbá vált, melyet egy depresszív időszak követett, különösen azután, hogy eladta saját nevét, a „Thierry Mugler” márkát. Egy 2019-es interjúban kijelentette, hogy a „Thierry Mugler” már nem őt, hanem egy kiadót és terméket jelent – ami fájdalmasan érintette, hiszen ezzel elvesztette identitásának egy részét. Ezt követően elkezdte a másik keresztnevét, a Manfred-et használni, miközben egy új márkát épített köré.
Érdekessség, hogy a testépítés iránt is szenvedélyesen rajongott, amit kimondottan életvitelszerűen űzött. Csúcsidőszakában 113 kilós izomkolosszus volt, ami lenyűgözően tükrözte azt az átalakulási vágyat, amely egész életét és munkásságát jellemezte.
Thierry Mugler élete során számos súlyos balesetet szenvedett, amelyek drámai hatással voltak megjelenésére, különösen az arcára. Az orrát nem egy ütés miatt törték be, hanem egy terepjáróval történt borulás következtében sérült meg. Emellett több motorbalesete is volt, amelyek közül az egyik különösen súlyos következményekkel járt: az állkapcsát annyira összetörte, hogy a helyreállításhoz a csípőjéből kellett csontszövetet átültetni.
Mugler az Interview magazinnak adott interjújában őszintén beszélt a beavatkozásokról és arról, hogyan változtatta meg mindez az arcát. Elmondta:
„Megkérdeztem egy másik sebészt is, hogy tud-e valamit tenni az állammal anélkül, hogy műanyagot vagy fémet ültetne be. Kiderült, hogy igen. Valójában kivett egy csontdarabot a csípőmből, és azt helyezte a törött állkapcsomba, így nincs sem műanyagom, sem szilikonom. Azért akartam ezt, mert azt szerettem volna, hogy az arcom is a fejlődést képviselje. Sok éven át vékony, bájos táncos voltam, de annyi mindent elértem már az életemben. Szuperhős vagyok – szóval normális, hogy ilyennek érzem magam, és hogy ilyen hatalmas állkapcsom lett, mint egy képregényhősnek.”
Thierry Mugler 73 éves korában, 2022. január 23-án hunyt el természetes halállal, a Párizs melletti Vincennes-ben található otthonában. Mugler nemcsak a divat, hanem a fotóművészet terén is maradandót alkotott. Első fényképes könyvét, Thierry Mugler: Photographer címmel, 1988-ban adta ki, amelyben saját alkotásainak merész és avantgárd világát mutatta be. Ezt követte 1999-ben a Fashion Fetish Fantasy, egy monográfia, amely műveinek fényképes gyűjteménye, és a divat, a színház és a fantázia különleges metszéspontját tárja az olvasók elé.
Amikor Muglert alkotói tevékenységeiről kérdezték, így fogalmazott: „A divat gyönyörű, 3D-s művészet az emberen. De ez nem volt elég, ezért folytattam az alkotást más módon.”
Monumentális brutális barokk
Felületes szemlélőként Mugler képei első pillantásra akár giccsesnek vagy túltoltnak is tűnhetnek, de ha több mint két másodpercet szánunk rájuk, azonnal világossá válik, hogy ez sokkal több, mint színes-szagos vizuális hatások egyszerű megidézése. Mugler munkássága egyedi helyet foglal el a művészet világában, valahol Helmut Newton és David Lachapelle között. Míg Lachapelle stílusa néha valóban hajlik a giccs felé (bővebben róla ITT olvashatsz), Mugler alkotásai inkább fényképfestményeknek tűnnek – grandiózus, festői víziók, amelyekből Norman Parkinson eleganciája, Fritz Lang expresszionista hatásai és a német avantgárd színpadiassága egyaránt kiolvasható.
Mugler szenvedélyesen tervezett jelmezeket zenés vígjátékokhoz, koncertekhez, operákhoz és színházi produkciókhoz, köztük a Macbeth előadásához a Comédie Française-ban. Látványtervezői tehetsége vitathatatlan, képein és alkotásain átható a színpadias hatás, amely nemcsak felkelti a figyelmet, hanem egy teljes illúzióvilágba rántja a nézőt.
Munkássága során olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Robert Altman és George Michael, sőt, első reklámfilmjét is saját maga rendezte. 2002-ben egy különleges projektben vett részt a Cirque du Soleil-lel: ő rendezte az Extravaganza című videót, és a Zumanity előadás egyik jelenetét, emellett ő tervezte a cirkusz összes jelmezét is.
Az elmúlt években Thierry Mugler vintage dizájnjai reneszánszukat élik, különösen a hírességek körében. Lady Gaga és Cardi B is szívesen viselte a tervező ikonikus darabjait, sőt, Cardi B egyenesen rajongója lett Mugler munkásságának. A Teen Vogue szerint Mugler stílusa napjainkban a Z generációs influenszerek és divatrajongók egyik legkedveltebb inspirációs forrása. Az eltúlzott sziluettek, futurisztikus elemek és színházi esztétika tökéletesen illeszkedik a mai fiatalok vizuális kultúrájához, akik bátran nyúlnak vissza a múlt ikonikus darabjaihoz, hogy saját, modern stílusukat alakítsák ki.
„A fényképnek a képzeletből kell származnia, nem annak tükröződése, ami van.”
– nyilatkozta Thierry Mugler, aki provokatív munkáival és építészeti igényességű ruhaterveivel örökre megváltoztatta a divat világát. Mugler minden alkotása drámát hordozott magában, a szabásvonalaktól kezdve a kampányokig, amelyek kreatív irányítását is maga végezte. Nemcsak ruhái, de fotói is a részletek iránti megszállottságról és határtalan képzeletéről tanúskodnak.
2019-ben a Montreali Szépművészeti Múzeum retrospektív kiállítása Kanada legnépszerűbb tárlata lett, amely Mugler különleges alkotásait mutatta be. Ez a siker előrevetítette, hogy a fotóművészetével is egyre nagyobb figyelmet kelt. Halála óta Mugler fotós munkássága – amely ugyanolyan felvillanyozó, mint divatkreációi – újra reflektorfénybe került, és ma is lenyűgözi azokat, akik felfedezik őt az objektív másik oldalán is.
A Manfred Thierry Mugler, fotós című album egy viszonylag új kiadvány, amely több mint 150 eddig soha nem publikált képet tartalmaz. Ez az anyag betekintést nyújt Mugler fotóművészeti munkásságába, amely túlmutat a divaton, és megmutatja egy valódi vizuális történetmesélő tehetségét. Az album dokumentálja legendás kifutóit, amelyek szupermodellekkel – köztük Linda Evangelistával – voltak tele, valamint a színházi produkciókhoz, például a Macbeth-hez készült drámai jelmezterveit. Emellett helyet kapott benne George Michael Too Funky című klipjének ikonikus vizuális anyaga, és együttműködése olyan sztárokkal, mint David Bowie és Diana Ross.
Thierry Mugler fotói olyan lenyűgöző vizuális utazásra invitálják az olvasót, amely során a valóság és a képzelet határai elmosódnak. Alkotásai a Szahara aranyló homokjától Grönland jéghegyekkel szegélyezett partvidékéig repítenek, majd az oroszországi Volgograd külvárosába, ahol egy különös jelenet született. Mugler egy 66 méter magas, skarlátvörös csillagot pillantott meg, ami azonnal megragadta képzeletét. Megállította az autót, majd megkérte a modell Angela Wilde-ot, hogy másszon fel a csillaghoz, ami persze messze nem volt egyszerű feladat. A fotó elkészítése napokig tartó szervezést, a tervei teljes felborítását és rengeteg kitartást igényelt. Az így létrejövő kép azonban tökéletesen tükrözi Mugler kreatív filozófiáját: a valóság elemeiből kiindulva, de azt messze túllépve, egy teljesen új, álomszerű világot teremtett. (Lásd a fentebbi könyv borítót)
Manfred Thierry Mugler nemcsak ikonikus ruhakreációk örökségét hagyta hátra, hanem egy izgalmas fotóművészeti életművet is, amely híven dokumentálja kaleidoszkópikus világát. Minden egyes kollekciójával nemcsak ruhadarabokat teremtett, hanem egy magával ragadó univerzumot is, amely életre keltette belső fantáziáját és vízióját. Számára a divat nem csupán ruhák megalkotásáról szólt – minden részlet egy nagyobb narratíva része volt.
Mugler mindenekelőtt rendezőnek tartotta magát: ötletes storyboardokat készített, felügyelte kollekcióit a vázlatoktól kezdve a gyártási folyamatig, gondosan válogatta ki a modelleket és helyszíneket, és lenyűgöző divatbemutatókat rendezett. Sőt, gyakran maga fényképezte kampányait, hiszen számára a fényképészet is a kreatív önkifejezés egy formája volt. Alkotásaiban a divat, a fotózás és a rendezés összefonódott, hogy egy teljesen új dimenziót teremtsen, amely átlépte a művészeti ágak hagyományos határait. Egyszerre volt igazi fotós, rendező és divattervező.
Thierry Mugler már fiatal korától kezdve érdeklődött a fényképezés iránt. Első divatfotóját mindössze 14 évesen készítette egy balett-show-n, ahol még táncosként vett részt az elzászi The Opéra national du Rhin-ben, Franciaországban. Amikor 20 évesen Párizsba költözött, számos területen kipróbálta magát, de tehetsége és kreativitása gyorsan a ruhatervezés irányába terelte. Hat évvel később, 1974-ben már bemutatta saját márkáját.
Mugler korai kampányait maga Helmut Newton, a legendás divatfotós készítette, aki hamar meglátta a fiatal tervezőben rejlő potenciált. Newton, miután megismerte Muglert és ötleteit, arra biztatta, hogy mélyítse el tudását a fényképezés technikai részének tekintetében is, és kezdje el saját márkájának kampányait saját maga fotózni. Mugler egy 2021 szeptemberében adott interjúban így emlékezett vissza erre a pillanatra: „Amint a Maison Muglernek volt költségvetése egy rendes nyomtatott kampányra, nyilvánvalóan megkerestem Helmutot, mert tökéletesen illeszkedett a koncepciómba. Imádtam a munkáját, teljesen szinkronban volt az univerzumommal. Azonnal beleegyezett, de nagyon gyorsan azt mondta nekem: ‘Figyelj, te nagyon idegesítő vagy. Pontosan tudod, mit akarsz, akkor mit bohóckodsz itt velem. Tessék, miért nem fogod a kamerát és készíted el magad?'”
Newton biztatása volt az a lökés, amely elindította Mugler több évtizedes fotós karrierjét.
A világ minden táján kutatta a monumentális helyszíneket, ahol ikonikus épületek és lenyűgöző természeti tájak szolgáltak háttérül múzsái számára. Fotóin modelljei nem csupán pózolnak, hanem jégsapkák tetején pihennek, háztetők szélén egyensúlyoznak, vagy túlvilági istenségekként ragyognak, ezzel ünnepelve a divat átalakuló és határokat nem ismerő természetét.
Mugler képeiben nem nehéz felfedezni a századelő heroikus stílusainak – legyen az a nácik vagy a kommunisták monumentális esztétikája – ironikus újraértelmezését. A szocialista realizmus személytelen és sztereotip munkáshőseit áthatotta élettel, vággyal, művészettel, és persze a nőiesség szépségével. A képek kompozíciójában gyakran ott bujkál a képregénykultúra merész dinamizmusa is. Mugler egy kis színt, szexualitást és humoros iróniát csempészett ezekbe a kolosszális, hősies formákba. Kitekerte a sarlót és kalapácsot a munkáshős kezéből és selyemsálat és rúzst rakott bele.
Thierry Mugler nem csupán a természet csodáit kereste fotós utazásai során, hanem a világ ikonikus történelmi épületeit és szobrait is bevonta lenyűgöző alkotásaiba. Modelljeit olyan emblematikus helyszíneken örökítette meg, mint a futurisztikus moszkvai A kozmosz meghódítói emlékmű, a maliban található Djenné Nagy mecset, a New York-i Chrysler Building, a párizsi Opéra Garnier, vagy Luis Barragán színes Tlalpan-kápolnája Mexikóvárosban.
Sokan tévesen azt gondolják, hogy Mugler kizárólag a saját alkotásait használta fotóin, ám valójában
mindig a legjobb tervet kereste az adott koncepcióhoz – bármelyik tervezőtől is származzon az.
Ezért egy-egy fotón szerepelni óriási szerencse volt más divattervezők számára, hiszen Mugler zsenialitása új dimenzióba emelte alkotásaikat.
Thierry Mugler hírhedt volt arról, hogy mindig konkrét és részletes elképzelése volt a megvalósítást illetően, és a célja elérése érdekében nem riadt vissza a legkülönfélébb kihívásoktól sem. Gyakran kérte modelljeit, hogy másszanak meg épületeket, vagy pózoljanak a legextrémebb helyszíneken – és nemegyszer maga is ott állt velük a szélén, hogy tökéletesen instruálhassa őket.
Mugler másik, talán még gyakoribb módszere a rendkívüli türelem volt. Képes volt órákig, sőt, akár napokig várni, hogy a fények pontosan a megfelelő szögben essenek, és a világítás tökéletesen harmonizáljon az elképzeléseivel. Ez a maximalizmus és a részletek iránti megszállott figyelem tette őt nemcsak zseniális divattervezővé, hanem mesteri fotóssá is. Minden képén érződik az az intenzív elhivatottság, amellyel az álmait valósággá formálta, miközben arra késztette nézőit, hogy kilépjenek a hétköznapi látásmód kereteiből.
„Képekben álmodom, és ezt a képet szeretném megvalósítani a legjobb összetevők felhasználásával” – vallotta Thierry Mugler a Vogue-nak adott 2020-as interjújában. „A legjobb összetevők a természetben vannak – ezek nem greenbox vagy Photoshop.” Így aztán a minőségre kell törekedni: megtalálni a lehető legjobb, legszebb látványt, legyen szó jéghegyekről Grönlandon, hihetetlen sziklákról Utahban, sárból készült mecsetekről Maliban vagy homokdűnékről a Szaharában. A kaland vonzerejéről van szó”.
