Sátántangó

Apám kertjében a kövek közül kibúvó fűszálakat kapartam ki a lányommal, amikor azt hittem , elkezdett esni az eső. A surrogó hang, az olyan jól ismert zaj, ami Skóciában, új otthonomban olyan mindennapos, mosolyt csalt az arcomra. Annak ellenére, hogy 10 éve Edinburghban élek, őszintén megdermedve követem mindig az otthoni, itthoni történéseket. Teljesen elképedve hallgattam az otthoni állapotokat a víz helyzetről, de élőben még ijesztőbb a helyzet. Mikor az ismerős zaj megcsapta a fülem, már egy hete otthon voltam, Felnémeten. Kiálltottam is a gyerekekenek, hogy hahó, megjött az eső, gyorsan engedjék le a csatornából a nagy vízgyűjtőbe vezető ajtócskát(felfogandó a vizet), mert egy cseppet sem akarok elszalasztani. Kitettem a kezem is, vártam, hogy essen rá, az első csepp, de száraz maradt a bőröm. Mikor ránéztem a ház előtti kis park töpörödött levelű fáira (hárs, barack és dió), megértettem, nem hogy nem esik, de az aszott levelek csörgését hallom, amelyeket finoman megborzolt a ...

Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Egri Ügyek