Ő mérte az égboltot. Én meg néztem – Csillagok a magyar irodalomban

Költőink már évszázadokkal ezelőtt megvívták a maguk csatáit a végtelennel. Míg a tudomány próbálta centire (vagy legalábbis fényévre) kimérni az űrt, a magyar irodalom nagyjai inkább arra használták a csillagokat, hogy a saját, nagyon is földi magányukat vagy éppen szerelmi bánatukat vetítsék rájuk. Így lesz a Tejút egy galaktikus képződmény helyett égi bál, ahová vagy nem kapunk meghívót, vagy már az előtérben elájultunk a látványtól.

Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → kultura.hu