Minden interjú előtt a legjobb, ha a kérdező alaposan utána néz annak, kivel fog beszélgetni. Aztán lelkiismeretesen felépíti a kérdéseket, és abban a lelki nyugalomban ül le riportalanyával szemben, hogy felkészült, és minden kérdésre megkapja a választ. Szépen sorban. És bizony van olyan beszélgetés, ami az első percben elkanyarodik valami sokkal izgalmasabb felé: jönnek a régi történetek zenéről, barátságról, koncertekről. Egyik történetbe hirtelen beleszövődik egy másik, a kérdező pedig már rég elvesztette az olyan szépen előre felépített fonalat, és azon kapja magát, hogy lélekben épp ül valahol a tábortűz mellett, mosolygós arcokat fest narancsszínűre a tűz fénye, és halkan szól az akusztikus gitár. Ezek után felvezetőnek is a legszerencsésebb, ha annyit jelzünk az olvasónak: így beszélgettem Kovács Janóval, a Varnyú Country egyik alapítójával.
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Vaskarika