Amikor még van szabad akaratunk

Amikor még van szabad akaratunk Kulcsár Péter 2026. 08. 31., h - 19:25 Idős néni áll félre, amikor anyukámat vezetjük kifelé az otthon bejáratában. Cigire megyünk, mert ez az egyetlen, amit tőlünk kér, ha meglát, erős motivációt jelent számára, hogy rágyújthat, bár már szívni is alig tudja a bagót. Szinte rohan kifelé az ajtón, visszafelé már olyan kimerült, hogy ketten fogjuk őt, és úgy is alig bírjuk el a tehetetlen testét. Az otthonban erős szag csapja meg az orrunkat. Egy év után már-már megszoktam, a vegyszeré és az állott vizelet keveréke ez, pedig tisztaság van odabent, és mégis... Mintha az ilyen otthonoknak, mint a kórháznak is, sajátságos atmoszférája lenne, mindegyiknek van egy tipikus szaga. Anyu, aki hat éve egyik napról a másik napra elveszítette az identitását, mostanra alig látható, hallható, hiába a test ugyanaz, annak is lett valamilyen kifordult, önállótlan, más formája. A betegsége elvett lassan minden rá jellemzőt: néha már csak alapvető ösztöneit kielégítő kisg...

Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Új Szó