„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,/nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt/kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.” A gyönyörű verssorok, mintha visszhangoztak volna a félhomályban. Mintha a nyirkos pince falai visszaverték, felhangosították volna a csodálatos gondolatokat. Az emberek mégsem figyeltek fel rá. Ültek, vagy álltak, szinte egymásba kapaszkodva és csak az járt a fejükben, hogy EGY CSODÁS KERAMIKUS, AKI RADNÓTI MIKLÓS BARÁTJA VOLT: KOVÁCS MARGIT
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Újságmúzeum