ELÉNEKELTED, AMIT MI KIMONDANI SEM MERTÜNK: LEVÉL CSEH TAMÁSNAK

Egyszer azt mondtad, hogy mindig lámpalázas vagy a fellépések előtt. S tudom, hogy nem túloztál, hiszen olyan tűz lobogott benned, amikor gitárral a kézben énekelni kezdtél, hogy szinte megperzselődött a hallgatóság szíve. Pedig halkan daloltál. Halkan, szenvedéllyel, melankóliával telve, s mégis elhallatszott a világ végéig is. Rádköszöntem néhány napja, Tamás. Álltam a szobrod előtt a ELÉNEKELTED, AMIT MI KIMONDANI SEM MERTÜNK: LEVÉL CSEH TAMÁSNAK

Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Újságmúzeum