Alkonyat

Megrendülten és a félelemmel átitatva állok. Azon ember félelmével, aki egyedül, teljesen csupaszon, meztelenül áll egy rét közepén, s ahol az alkonyatból itt maradt nap éppen alábukik a horizonton és lassan beáll a teljes sötétség, s amely rét határain a fák között már villognak a szemek, a vadak, várva az éjt, hogy iramodjanak, igen a tér közepe felé… Ezen ember félelmével, s azon gondolatával, ami számára ép ésszel mégis felfoghatatlan: tegnap este a Népszava utolsó pdf példánya kerüt fel egy számítógép fájlai közé. 153 év folyamatos jelenléte, a magyar sajtótörténet egyik legidőtállóbb katedrálisa dől össze.

Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Népszava