129: 129 – Két óra, amit soha nem kapunk vissza (kritika)
A tartalmi leírásból egy szó sem igaz. A 129-es „szuperkatona” semmit nem derít ki a múltjából. Ugyanis amit az ő „ébredéséből” látunk, az szépen elszórva a filmben kb. 10 percnyi esemény, ami semmi másról nem szól, csak a szökéséről, értsd: felmegy a tetőre, majd leugrik és elfut. Miközben az Asylum-filmekre jellemző jelenetek futnak, hősünk folyamatosan narrál. Kb. olyan életbölcsességeket, hogy...
Hamarosan átirányítunk a teljes cikkhez → Mafab